Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben

18. Erdélyrésai Jogi Közlőny 3. szám. által, a kire ezen fekvöség nem háramlott, erőszakkal megzavartatik : ..joga van azt a foglalót egy egész év forgása alatt annak uralmából erővel és hasonló erőszakkal is kidobni és kirekeszteni. Mert e részben erőszakot erőszakkal szabad megtorolni". Kzen tőrvényhelyeknek egyszerű grammatikai magyarázata is világosan feltárja az azokban érintett 1 év valódi értelmét. Eredete a kánonjogi u. n. jns spolii-hez vezet vissza és értelmük kezdetben az, hogy az erőszakkal elvett fekvő jószágot egy év alatt a sértettnek joga van hasonló módon, tehát erőszakkal visszavenni: ha ez nem történik meg, már csak jogi perrel segíthetni. Az erőszak alkalmazhatására meghatározóit ezen egy év utóbb (1802. évi XXII. t.-c.) oda magyaráztatott, hogy egy év a határideje a rövidutu birtokper megindításának is: azaz: az erőszak, illetve a rövid útu birtokper, mint a megszüntetett birtok helyreállítási módja vagylagos jogosultságként állíttatott oda a birtokában megzavart egyén javára. Vagy erővel, vagy „via summaria" perrel szerezheti vissza birtokát. Hogy tehát ezen törvényhelyekből miként lehet az egy évi felperesi birtokot leszármaztatni, az legalább is oly titok, amelynek tarthatatlanságát első tekintetre be kell látni. Az 1588. évi XXIX. t.-c. világosan azt rendeli, hogy a birtokháboritási kereset ,.a szokott módon egy év alatt intéztessék'' : az 1802. évi XXII. t.-e. pedig a spoliatornak a még nem egy éves birtokból való kivetését rendeli: vagyis más szavakkal a kereset megitélhetésének negatív feltételéül azt statuálja, hogy a spoliator ne lelt légyen már egy éve birtokban. Ha a spoliator már egy éve birtokban van. akkor a kereset meg nem Ítélhető. Mit jelent ez? Azt, hogy a kereset nem akkor Ítéltetik meg, ha felperes a háboritást megelőzőleg egy évig a birtokban benne volt, mert hisz erről fenti forráshelyekben szóval sincs említés téve, hanem akkor, ha alperes még egy évi birtokra nem hivatkozhatik. Ebből pedig következik: 1. Hogy nem kereseti állítás, hanem peremtorius kifogás az egy évi birtok, tehát az nem felperes részéről állítandó, illetve bizonyítandó, hanem alperes részéről hozható fel. 2. Épen ezért a bizonyítási teher megosztása és a bizonyítási tétel e perben egészen más, mint a milyet a fenti téves gyakorlat felmutat; mert felperes csak: a) a háboritás idején fennállott birtokot köteles igazolni, tehát kivetést, illetve háboritást: b) a kivetés, illetve háboritásnak alperes részéről való történtét. Alperes pedig: a) vagy tagadja ezen kereseti szükségeseket : /?) vagy hivatkozik egy évi birtoka kifogásra, a mi felperesi oldalon a kereseti igény elévülése : Y) vagy pedig azon kifogással él, hogy ép felperes volt a spoliator, a mely esetben alperes materialiter felperes lévén, az a) és b) alatti tételek bizonyítása az állítólagos felperesi háboritási tényre és időre nézve öt terhelvén, — világos, hogy a perbeli felek processualis állása contrariusan állván, az alperessé lett felperes csak akkor védelmezhetik sikerrel, hogyha egy évi békés előző birtokot igazol. Ez az egyedüli eset, a mikor vonatkozó törvényeink helyes értelmezése mellett felperesnek egy évi birtokot kell igazolnia. Ezen eset pedig mint kivétel annyival kevésbbé dönti meg fent előadott azon álláspontunkat, hogy az egy évi birtok a kereseti tényalaphoz nem tartozik, mivel ezen esetben az egy évi birtokot igazoló felperes materialiter és a bizonyítási teher szempontjából egészen alperessé lett. De ezen kivül van még egy szempont, a mely fenti törvényhelyekben álláspontunkat igazolja. Ez az, hogy törvényeink a repositionalis keresetet nem felperes szempontjából tekintik, hanem alperes szempontjából. Nem azt nézik és vizsgálják, hogy mily esetekben és mily módon helyezendő vissza felperes a .fekvők és jószágok" birtokába, hanem azt. hogy mily előfeltételek mellett és utón „vethető és vetendő ki" a spoliator, tehát az erőszakkal szerzett birtokból. A tétel, a mely belőlük kikristályosodik, az, hogy a spoliator kivetendő, ha még egy év nem telt el a mióta birtokában van. Tehát ha rövidebb életű a birtok, akkor kivetendő. Tekintve pedig, hogy a repositorius keresetnek elve a spoliator kivetése, világos, hogy a fenti tétel ugy formulázható, hogy a spoliator kivettetik minden esetben, kivéve, ha égy eve. vagy még hosszabb ideje van már birtokban. A logikai processusis tehát a mellett szól, hogy a kérdéses egy évi birtoknak igazolása felperesi részről nem is reális követelmény, mert hisz a spoliator kivettetik s illetve a felperes reponaltatik minden esetre, feltéve, hogy alperes nem igazol egy évi birtokot. Ezek szerint a fenti törvényhelyek grammatikai, logikai és mondattani értelmezése is kizárja a felperesi egy évi birtok postulatumát. (Folytatjuk.) Az 1871. VIII. t.-cz.-re vonatkozó elvi jelentőségű határozatok. Szám: 28—1891. A végrehajtó az 1871: VIII. t.-cz. 20. § a) pontjába ütköző fegyelmi vétségét követ el akkor is, ha közbenjövetel mellett foganatosítandó végrehajtás esetén, a végrehajtató képviselőjének a kiküldő végzés átvétele előtt történt felszólítására. a foglalást a kiküldő cétjzés vétele után haladéktalanul nem foganatosítja. Szám: 80-1802. Bírósági hivatalnoknak, olyan büntetendő cselekménye folytán, melynek alapján a „hivatalvesztés", mint mellékbüntetés, ki nem mondható): a hivatalnok özvegye és kiskorú gyermeke az 1885: XI. t.-cz. 5. § b) pontja alapján megindított fegyelmi eljárás rendjén itéletileg az állami ellátásban való részeltetésböl ki nem zárható. Szám: 47—1892. A betegség, ínunkahahnaz, halmozott teendők sokasága s a személyzet elégtelénsége igazolhatják esetleg a tevékenységnek mennyiségileg csekély voltát, de arra már okot nem képezhetnek, hogy a tényleg kifejtett tevékenységből kitetsző rendetlenség, mulasztással társult hanyagság és felületesség egész sorozata menthető legyen. Szám : 142 -1895. (Gnriai.) A hivatali kötelességnek ugyanazon ügyben, ugyanazon indokból egyfolytában, bár különféle módon, történt vétkes megszegése halmazatot nem képez. Szám: 513—1891. (Guriai.) Bírósági hivatalnok özvegyének s kiskorú gyermekének állami ellátásbani részeltetésböl való kizáratása iránt folyamatba tett fegyelmi ügy — ha a hivatalnok által elkövetett cselekmény a büntető törvénykönyvbe ütköző — olyan büntetendő cselekménynek látszik, melynek büntetése a .. bivatalvesztés" mellékbüntetését is maga után vonná, csak az 1871: VIII. t.-cz. 46. és következő §-aiban szabályozott, szóbeli tárgyalás alapján hozandó Ítélettel dönthető el. Szám: 279-1892. (Curíai.) Ha az elsőfokú fegyelmi bíróság által hozott ítélet ellen, az ezen bíróság mellett alkalmazott közvádló által bejelentett felebbezést a II. fokú fegyelmi biróság mellett alkalmazott közvádló visszavonja: a felebbezés hatályát veszti s határozatikig kijelentendő, hogy az első birói ítélet jogerőssé vált és a II. fokú fegyelmi biróság által a szóbeli végtárgyalás iránt tett intézkédések megszüntetendők. Szám: 324—1890. Ha hivatali eljárása által a bíró valamely niagánfélnek kárt okozott, a kereshetőség megállapítása végett ellene a fegyelmi eljárás nyugalomba lépése után is megindítható. Szám: 1—1892. Ha a panaszló a bíróságnak (törvényszék) állitóan mulasztással terhelt tagjait feljelentésében nem nevezte meg, a panasz az 1871: VIII. t.-cz. 20. 21. és 39. §-ai értelmében nem nyújt törvényszerű alapot a fegyelmi eljárás szorgalmazására. Szám: 233—1892. Ha az 1871 : VIII. t.-cz. 59. §-a szerinti külön meghatalmazás már a fegyelmi panaszszal be nem jelentetik s nem igazoltatik : a panaszos fél elleninditvány tételére az eljárás során fel nem szólítandó. Szám: 203—1892. A fegyelmi biróság a vádrendszer elvein alapuló eljárási szabályok mellett nincs hivatva a magánvádló mulasztásainak pótlása iránt előleges intézkedéseket tenni, hanem a fegyelmi törvény 59. és 69. §§. rendelkezése értelmében, — a czélra külön ügyvédi meghatalmazvány nélkül beadott panasz, illetve fegvelmi eljárás elrendelése iránti indítvány, — visszautasítandó (kir. Curia: 379—1892. és 8. 176-1895. táblai fegy. sz.)