Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 20. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 2. [r.]

El dől j részi JOÍÍI Küzlfoiy i)!>. szám. bizonyítékok közösségének elvénél1 fogva, csak akkor engedhető meg, ha az államügyész, illetőleg a magánvádló vagy mellékvádló és a vádlott abban megegyeztek. A kihallgatásokat az elnök teljesiti, aki mint a tárgyalás vesetője jogosítva van a iárgyalás folyamán előterjesztett bizonyítási indítványoknak is eleget tenni, ha ezáltal a tárgyalás felfüggesztése szükségessé nem válik.... A felek az Ítélethirdetés megkezdéséig tehetnek bizonyítási indítványokat: soha sem lehet valamely bizonyíték beszerzését azon okból mellőzni, mivel a bizonyító eszköz v4gy a bizonyítandó tényállás későn terjesztetett elő. Az ellenfél azonban, ha késői indítvány miatt az adatok beszerzésére szükséges ideje hiányzott, jogosítva van a bizonyitásfelvétel befejezéséig a főtárgyalás felfüggesztését indítványozni; ha tanuk és szakértők az elnök vagy a bíróság rendeletére idéztettek, ugy a közvádló és vádlott ugyanazon joggal birnak. A bíróság határoz emez indítványok, valamint azon bizonyítási indítványok fölött, amelyeket az elnök teljesíthetőnek nem talál, vagy amelyek más. mint a felhozott okokból a tárgyalás felfüggesztését tennék szükségessé. Épugy a bíróság, indítványra vagy hivatalból tanuk és szakértők megidézését, valamint más bizonyító eszközökbeszerzését elrendelheti. Az elnök önállóan is tarthat bizonyító tárgyalásokat, például olyan iratok felolvasása felett intézkedhetik, melyek a feleknek betekintésre nyitva állottak; nem szabad azonban neki a tárgyalás terét eddig ismeretlen bizonyító eszközök hozzávételével saját hatáskörében kibővíteni, oly terjedelmű irányító halalom, mint az ausztriai és franczia jogban van, nem illeti meg az elnököt. A perben érdekeltek mindegyikének szót enged az elnök, de azt meg is vonhatja. Ez áll az államügyészről is;2 mivel a bíróságnak és államügyészségnek, mint hatóságoknak egymás mellé rendelése csupán azoknak, mint hatóságoknak egymás közti államjogi helyzetéra vonatkozik, míg a főtárgyaláson azoknak különösen perbeli jogosítványairól van szó. A bíróság büntető hatalma alól ki van vére az államügyész, az elnök szakvezetői hatalmának azonban feltétlenül alá van rendelve, mivel a német birodalmi büntető perrendtartás (240. §.) javára kivételt nem állapit meg. Minden más az eljárásban résztvevő személyek fölött a bíróság fegyelmi hatalmat is gyakorol. A tanúnak vagy szakértőnek elnök kihallgatása után, a szavazó birák, az esküdtek, a sehőffenek, továbbá az államügyész, a vádlott és védője intézhetnek azokhoz kérdéseket, de az elnök a helytelen, a tárgyhoz nem tartozó kérdéseket visszautasíthatja. Kétség esetében, valamely kérdés megengedhetősége tárgyában a bíróság határoz; mindenesetre az itélő bírótól a kérdezési jog el nem vonható. A német büntető perrendtartás az Angolországban kötelező keresztkérdezést csak nagyon korlátolt mértékben hozta be. A Németországban honos eme a facultativ keresztkérdést csak kísérletnek lehet nevezni, mivel annak gyakorlati alkalmazása nagyon csekély lehet. Előfeltétele, hogy minden vádlottnak ' egy közös vagy több védője legyen; ha ez az eset fenforog, j ugy az elnök az államügyész és védő egybehangzó indítványának eleget tesz és átengedi a felek képviselőinek a közvádló és vádlott által megnevezett tanuk és szakértők kihallgatását.3 Az elnök, valamint a többi kérdésre jogosultak, a keresztkérdezés után jogosítva vannak a további tisztázás végett a tanukhoz és szakértőkhöz kérdéseket intézni. Ha valamelyik fél a keresztkérdésben kérdezési jogával visszaél, az elnök ezen jogától megfoszthatja öt, ami fölött a bíróság határozata is kérhető. Majdnem minden bizonyítás felvételen felolvasások is történnek, ami a körülményekhez képest kisebb-nagyobb befolyást gyakorolhat a hozandó Ítéletre; azért ki kell fejteni, milyen jogai vannak e részben a feleknek. Mindegyik félnek jogában van, oly iratnak, melynek felolvasása megvan engedve, mint bizonyító eszközt indítványozni. Általában meglehet állapítani, hogy a németjog nagyobb mértékben hódol a közvetlenség elvének, mint az osztrák. A feleknek egybehangzó indítványa valamely iratnak felolvasása iránt, nem elégséges, ezt csak a bíróság indokolt határozattal rendelheti el, ha valamely személylyel felvett jegyzőkönyvről van szó. A törvény kötelező rendelkezése szerint, az, akinek észleletén, valamely ténynek bizonyítása alapul, a főtár1 A bizonyító eszközök a puszta indítvány folytán még nem lesznek mindkét félre nézve közösek, hanem csak akkor, ha az ellenfél a bizonyítási indítványhoz kifejezetten csatlakozott, vagy azt elutasítás után ismét felveszi, avagy végre, ha a bíróság hozzájárul. 2 V—ő. Bennecke véleményét müvének 529—580. bp. továbbá John, III. 84, 1. Geyer, 6881. Kries, 547 1. Ily értelemben határozott a birodalmi törvényszék is 1884. évben. Ellenkező véleményben vannak: Stenglein, Fuchs és Puchelt. 3 A vádlottnak és a bíróság kezdeményezése folytán megidézett tanuknak és szakértőknek kihallgatása mindig az elnök részére marad fenntartva. gyaláson hallgatandó ki. A vádlott épen ugy, mint a tanuk, szak$rt$k és vadloltársak kihallgatása után, minden felolvasott irat után meg kell kérdezni, vájjon van-e észrevétele. A felek jogára nézve vonatkozó kivétel, hogy az általuk idejekorán felhozott bizonyító eszközöket a főtárgyaláson tényleg elő is keli venni, a schöffenbiróságok és országos bíróságok előtti tárgyalásokra a felebbezésben áll, amennyiben az utóbb nevezeti bíróságok elölt a tárgyalás kihágás miatt folyik avagy magánvád alapján indult meg, mivel ez esetekben a bizonyítás terjedelmét a bíróság határozza meg. anélkül, hogy ebben indítványok, halasztások' avagy korábbi határozatok által kötve volna. Ezen rendszabáhálr magyarázata, részint a bűnügy jelenléktelenségében, inig a magánvádaknál még emellett azon körülményben is keresendő, hogy a bíróságot számos az ügyre nézve közömbös bizonyítási indítványokkal halmoznák el. (Vége köv.) ^TeleHönyüi rendtartás tervezete. Irta : Bölöni László ügyvéd. X"Valamennyi telekkönyvi rendtartás és a telekkönyvi rendtartások- valamennyi tervezete egyaránt megegyezik abban, hogy a telekkönyvek betéteként általában három lapot fogad el, u. m.: Birtok-, Tulajdon- és Teherlapot (kivétel a Dévay-féle tervezet, mely külön telek (birtok)-változási lapot is fölvett.) Jól tudjuk, hogy az 1848-kí reform előtt a jobbágy lakhatása és munkajoga az urbáriumban, a nemes ember birtokjoga a királyi jogban (jus regium) és a jus regium az erőhatalomban találta meg biztositékát; 1848 előtt nem kellett, nem volt szükség ennélfogva a kir. jogban őrizett tulajdont, az adománylevélben biztosított jogi birtokot, avagy az urbáriumban rendezett jobbágyviszonyt telekkönyvi bejegyzéssel védelmezni. Az 1848 előtti telekkönyveknek nem is volt tárgya és czélja a jogbiztositás, hanem csakis a birtokhitel fejlesztése és a földadó egyénenkénti kivetésének lehetőleg igazságos szabályozása. A birtokhitel fejlesztése, sőt (mellesleg az adománylevél mellett) később a nemes ember kezében lévő jogi birtok számontartása czéljából vezetett várnagyi telekjegyzőkönyveknek soha eszébe se jutott a királyi jogban védelmezett tulajdont venni föl telekkönyv tárgyává, hanem a birtokot és pedig a nemes ember kezében levő jogi birtokot; ezt kötötték le betáblázás utján és a nemes ember jobbágyai kezén lévő úrbéri ingatlanok mint adótárgyak vétettek föl az adóbevallásba. A telekkönyvi betét első lapjaként helyesen vették föl a Birtoklapot. Ma azonban ez nem helyes. 1848 előtt a dolog tulajdona és a dolog hasznának a tulajdona egy jogalany kezében, maga a teljes tulajdon. 1848 előtt a dolog tulajdonából a dolog hasznának a tulajdona kétféleképen vállhatott ki és pedig vagy ideiglenesen pl. bér, haszonbér (régi módi zálog), haszonélvezeti jog, közönséges használat stb. czimeken; vagy állandóan pl. magyar ősiségi birtok, hűbéri birtok, örökbér, örökhaszonbér, taksás viszony sat. czimeken. Ma nem így van. A telekkönyvi intézmény elfogadása után ingatlan dolog teljes tulajdoni jogának fogalma a dolog .feletti szabad rendelkezésen és tényleges birtoklásán kívül a telekkönyvi bejegyzést is megköveteli, — ezen telekkönyvi bejegyzés képezi a telekkönyvi tulajdont. A teljes tulajdon fogalma más, mint volt 1848 előtt. Azután : ma már a dolog tulajdonából a dolog hasznának a tulajdona nem válhatik ki csak egyféleképen, csak ideiglenesen és ekkor is a dolog tulajdonosának rendelkezése alatt marad a tulajdonjog egységes voltánál fogva, mely bekövetkezett 1848-ban akkor, mikor a jus regium átháromlásával tulajdonjog és birtokjog egyesült az allodialis és urbarialis birtokos kezében, a mikor a tulajdonjog tökéletesen abszorbeálta a birtokjogot, a mikor az u. n. jogi birtokok megszűntek (utolsó maradványát az 189a évi 25. t.-cz. igyekszik eltörölni), a mikor a maga ingatlanának mindenki alanyilag megoszthatatlanul feltétlen és kizárólagos tulajdonosa lett. Ma már a telekkönyvi betét első lapja nem Birtok, hanem Tulajdon lap. A telekkönyvi rendtartás első reformját képezi az eddigi birtokrendszert kiküszöbölni és helyébe a tulajdoni rendszer elfogadásával magát a Tulajdont telekkönyvezés tárgyául tenni.... Nem tudom elképzelni, hogy valaki ezek után tagadni tudja az ősiség eltörlésének azon következményeit, melyek valósággal uj rendszert teremtettek, melyek szerint a királyi jog átháromlásával a tulajdonjog és birtokjog egy jogalany kezében egyesülvén, a tulajdonjog mint ,jus eminens", mint hatalmasabb és mindent átölelő tényező a birtokjogot absorbealván — egyedül a tulajdonjog rendelkezése maradt irányadó szabályul az egyéni