Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 14. szám - A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat

4. szara. Er4étyréMrt szentágotai, Csuiay Albert márösölyéi jbirósági albirákat, dr. Török Ákos és Kováes Zoltán dévai alügyészeket. Máthé Dezső dicsőszentmártoni, Kusztrich János a marosvásárhelyi Jrir. ítélőtáblához tanáesjegyzöül berendelt erzsébetvárosi tvsvéki, Gegesi Árpád tordai, Ádám Dénes Kolozsvár városi, dr. Galló Jenő a marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblához tanácsjegyzőül berendelt szászrógoni, lovag Gruppenberg Pehrenthcil Róbert vizaknai jbirósági. dr. Dézsi Ferencz tordai tvszéki. Gsányi Árpád tekéi, dr. Adleff Emil nagysinki, Bálás Sándor dési, Vályi Pál bethleni, Tóth Miklós szászsebesi jbirósági albirákat, Tar Gábor marosvásárhelyi altigyészt, dr. Virágh Károly fogarasi, Cscgezy Árpád bethleni. Seres Barna dévai tvszéki, Baló Ödön kézdivásárhelyi jbirósági albirákat, Szentkirályi Miklós marosvásárhelyi aliigyészt, Kertész Lajos gyulafehérvári jbirósági albirót. Dénes Gyula brassói tvszéki. Sárkány Balázs vajdahunyadi, dr. Végh Elemér csíkszeredai,, Páll Ignácz brassói, Héjjá Kálmán alsójárai jbirósági albirákat, dr. Gyöngyössy István kvásárhelyi aliigyészt, Deésy István beszterezei, Gorove Viktor hálszegi, dr. László -Márton nyárádszeredai és dr. Beszterczey István gyergyószentmiklósi jbirósági albirákat jelenlegi bírósági székhelyükön, járás.birákká. törvényszéki bírákká, ügyészekké. Idátok a magvai' agrárpolitikához n jobbágy sátz felszabadítása után. Irta dr. Sebess Dénes. A munka az uj kor agrárpolitikáját ismerteti, mely a régi agrárszervezet megszűntével a jobbágyfelszabadítás után irányítja a gazdasági életet. Különösen a paraszt birtokososztály helyzetét vázolja, melyet a szabad tulajdon alapját képező uj jogrendben a telekkönyvi jog hatása alatt elfoglal. Vázolja a mii az nj irányzatok hatását, melyek az egyénnek, mint gazdasági termelő erőnek a tulajdonjog feletti korlátlan rendelkezésében látták a haladás ideálját. A birtokrendezés agrártechnikai eszközei az arányosítás, tagosítás jelentősége a paraszt birtokososztáiy gazdasági érdekei szempontjából van feltüntetve. Különösen kiemeli e munka az .erdő- és legelöközösségek jelentőségét. Kapcsolatban a mezői gazdasági munkásválsággal, kifejti, hogy ezen közösségek fentartása, szervezése a törpebirtokos és birtoktalan mezőgazdasági JOÍÍÍ Közlöny 119. népelem életérdeke, ismerteti a külföld hason jellegű gazdasági és jogi intézményeit. A könyv 254 oldalra terjed. Kapható úrul könyvkereskedésében. Hirdetmény. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré leszi, bofc; a) Gondnokság alá helvezés miatt az üfívvédséjí gyakorlatától íelfügt'sztett dr. Mezei/ Géza tordai ügyvédet az ügyvédség gyakorlatába viamalielyezte: b) dr. Teleti Gyula s dr. Kniusi Miksa ügyvédokot Kolozsvár székhellyel az ügyvédek névjegyzékébe fölvette. A hitelező jelenléte a foglalásnál. Németországban vita tárgyát képezi azon körülmény, van-e joga a hitelezőnek az adósa ellen vezetett végrehajtás foganatosítása alkalmával jelen lenni, illetve közbenjárni. A drezdai törvényszék konkrét esetben megállapította a hitelezőnek ebez való jogát. Mert noha a bírósági végrehajtó a foganatosításkor hatósági közegként jelentkezik, mégis a hitelező megbízásából jár el a épen ezért a hitelező utasításait, amennyibea azok a törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, teljesíteni tartozik. A hitelezőnek pedig bizonyos körülmények között érdeke lehet, hogy ezen utasításokat a helyszínén adja, vagyis a foglalásnál jelen legyen. A hitelező megjelenési jogának nem állhat útjában az adósnak házi joga, „az én házam, az én váram" elve, mely szerint csak azon személyt engedi házába, lakásába, akit akar. Mindazonáltal, ha a hitelezőt az adós megtámadja vagy nem engedi házába lépni, a végrehajtó csak figyelmeztetni tartozik az adóst a hitelező azon jogára, de nem köteles a hitelezőt védelemben is részesíteni. A védelemről, esetleg karhatalom alkalmazásáról, a saját személyét illetőleg, a hitelezőnek magának kell gondoskodni. Táblai értesitő. i. A kolozsvári kir. ítélőtáblán L908. évi márczius ho 17. és következő napjaira előadott ügyek az alább részletezett elintézésben részesültek: I. Polgári szakosztályban. 732. Teichner Bertalan — Léb Bernát 3244 K - bh. il. S16. Dossius Merkúr — Keresztes Ödön és t. 1802 K 34 lill. — hh. it. 36 •a) és b) pontjai alapján bejelentett semmiségi panasz, mint elkésett a B. P. 480. és 390. §-ai alapján visszautasítandó volt. A másodfokú ítélet kihirdetésekor a B. P. 385. §. 1 c) pontja alapján bejelentett és indokolt semmiségi panasz pedig alappal nem bír, mert a kir. Ítélőtábla nem fogadott el oly tényt, mely akár a eselekmény beszámithatatlanságának, akár a bűnvádi eljárás megindítása vagy a büntethetőség kizárásának alapjául szolgálhatna s minthogy hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok nem észleltetett, ezeknél fogva ez utóbbi semmiségi panasz a B. P: 487. §. 4. bekezdéséhez képest elutasítandó volt. (Guria: 1901. október 15. 6110/901. B). 5. A sértett, mint ilyen, sem. ppnasz használatúra nem jof/ositott. 853—1902. II. A Bp. 430. §-a szerint meghatározott azok között a jogosítottak között, a kik sem. panaszszal élhetnek, a sértett nincsen felemlítve, vagy megjelölve: a sértett tehát — mint ilyen — semmiségi panasz használatára egyáltalában nem jogosított. Minthogy pedig a fenforgó esetben I. S. csupán csak sértett volt. mert a vádat ö sohasem, hanem mindig a kir. ügyészség képviselte, a nevezett sértettre nézve tehát a Bp. 430. $-ának a magánvádra vonatkozó második bekezdése nem alkalmazható, ezeknél fogva a I. S. semmiségi panaszát, mint arra nem jogosított részéről beadottat, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése szerint vissza kellett utasítani. (Guria : 1902. április 14. 2152 902. B.) (>. Grosz B. Bálint semmiségi panasza visszaulasittatott, mert a sértett nem tartozik azon személyek közé, a kik a Bp. 430. §-ának első bekezdése szerint semmiségi panasszal élhetnek. (Guria 3307—904.) 33 •i. Vádlottak semmiségi panama visszautasittalott, mert a Jcir. Ítélőtábla előtt megtartott főtárgyaláson jelenlevő külön védő az ítéletben megnyugodott. 468—1904. II. Minthogy vádlottaknak külön védője a kir. ítélőtábla íötárgyalásán jelen volt, sőt a kir. ítélőtábla ítéletében meg is nyugodott, a B. P. 425. §-ának második bekezdése szerint vádlottak, daczára annak, hogy a másodfokban hozott ítélet nekik azzal az érintéssel kézbesittetett, miként joguk van semmiségi panaszszal élni, a kir. ítélőtábla Ítélete ellen sem. panaszt nern érvényesíthetnek. (Guria: 1904. február 4. 204—1904. B.) 138. Az alaki semmiségi ok, melynek figyelembe vételét a kir. Ítélőtábla mellőzte, a bp. 428. §. 2. pontja rendelkezése szerint semmiségi panaszszal már nem érvényesíthető. 119—1902. II. G. P. vádlott a Bp. 384. §. 9. pontja alapján azért jelentett be a kir. Ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt, mert a tanúit ki nem hallgatták. Vádlott a részéről kihallgattatni kért tanukat csakis az elsöbirósági Ítélet ellen bejelentett felebbezésében nevezte meg, ezeknek a tanuknak kihallgatását azonban a kir. ítélőtábla mellőzte, illetőleg figyelembe nem vette. Minthogy pedig az az alaki semmiségi ok, mérvnek figyelembe vételét a kir. ítélőtábla mellőzte, a bp. 428. §. 2. pontjának rendelkezése szerint semmiségi panaszszal már nem érvényesítő: a vádlott által bejeBűnvádi eljárásból. IX.