Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 13. szám - A modern bűnper ügyfelei a főeljárósban. 3. [r.]

Jogesetek Tára 51. nálja, ha azonban felperes Romániából vissza tér, — amint vissza is tért, — alperes a kereseti ingatlant felperesnek vissza bocsátani lesz köteles. A felebbezési biróság azokat az okokat, — melyek e tényállásban kifejezést nyert meggyőződését előidézték, —Ítélete indokolásában előadta, Ítélete indokolásában a per összes körülményeit mérlegelte, ezzel az 1893. évi XVIII. t.-cz. 04. §-ában előirt kötelességét teljesítette. Igaza van ugyan alperesnek, midőn azt vitatja, hogy az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ának a bizonyítékok szabadon mérlegelésére és az indokolási kötelezettségre vonatkozó rendelkezése nem érthető akkép, hogy a bíróság valamely tényállást bármilyen helyt nem állható indokokból is elfogadhasson: így különösen iratellenes tényekre, vagy a helyes gondolkodás szabályaiba ütköző következtetésekre alapított indokolással megállapított tényállást — mint jogszabály megsértésével megállapittatott — az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a érteimében a felülvizsgálati bíróság el nem fogadhatna: de a felebbezési bíróság Ítéletében ilyen jogszabály sértés sincs. Nem képez jogszabálysértést az sem, hogy a felebbezési bíróság F. Rakhel tanú vallomásának mérlegelésénél, csak a felülvizsgálati kérelemhez csatolt, s Komán Dorotheusznénak 1901. évi április 15-én történt elhalálozást igazoló halotti anyakönyvi kivonatra tekintettel nem volt; mert ez a halotti anyakönyvi kivonat a felebbezési bíróság előtti tárgyaláson csatolva nem lett, — a felebbezési biróság tehát ezt nem mérlegelhette, — a felülvizsgálati biróság pedig erre az uj okiratra, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. i?-a értelmében, figyelemmel nem lehet. így mivel a felebbezési biróság a bizonyítékokat az 1*93. évi XIII. t.-cz. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette, azzal tehát, hogy az alperes által megtámadott tényállást fogadta el bizonyítottnak, jogszabályt nem sértett, hanem jogszabályt olyan téren alkalmazott, amely téren azt, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ának megfelelően indokolt meggyőződése szerint sz-ibadon alkalmazhatta, mivel továbbá a kellőkép indokolt meggyőződése eredményeként jelentkező, s jogszabály sértés nélkül megállapított tényállás helyesége az 1893. XVIII. t.-cz. 185. és 197. §§-ai értelmében a felülvizsgálati körén kívül esik: alperesnek a felebbezési biróság ténymegállapítása ellen intézett, s csak a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredményeit érintő panaszai alaptalanok. A felebbezési biróság által ezeknél fogva jogszabálysértés nélkül megállapított, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. § a értelmében tehát itt is irányadónak veendő tényállás szerint, az az ügylet melynek alapján a kereseti ingatlanokra alperes javára tulajdonjogot bekebelezték, — színlelt. Az optkv. 916. §-a értelmében a színlelt ügylet nem érvénytelen : hanem csak megtámadható, s a színlelt ügyletet kötő felek viszonyában s érvénnyel a feleknek csak az a megállapodása bír, melyet a színlelt ügylet takar, s ha ez az eltakart ügylet különben jogilag hatályos, az érvényesíthető is. Alperes tehát a kérdéses színlelt, .— de jogos alapon megtámadott és megdöntött ügylel alapján a kereseti ingatlanokra tulajdonjog nem illetheti; hanem a kereseti ingatlanok most is, mint a színlelt ügylet megkötése előtt felperes tulajdonát képezik, s alperest a feleknek a színlelt ügylettel eltakart valódi szerződési megállapodás alapján a kereseti ingatlanoknak csak használata illette; — de az optkv. 919. §-a alapján, — a felek megállapodása szerint, az ingatlanok használatát is felperesnek mivel ez Romániából már visszatért, alperes átbocsátani köteles. A felebbezési bíróságnak alperest elmarasztaló döntése ezeknél fogva, az optkv. 916. és 919, §§-aiban foglalt anyagjogi szabályoknak megfelelő. Alperesnek az optkv. 887. §-ában kimondott anyagjogi szabály megsértése miatt emelt panasza a fentebb kifejtettekből kifolyólag, — súlytalan. Mert az optkv. 887. §-a tartalmilag valónak bizonyult Okiratot feltételez ; s csak ilyen való tartalmú okirattal szemben zárja ki, az okirat kiállításával egyidejűleg létre jött s az okirat tartalmával ellenkező szóbeli megállapodásnak vagy uj toldaléknak figyelembe vételét. A felek színlelt, és nem valódi ügyletet tartalmazó okirataira tehát az optkv. 887. §-a nyilván nem vonatkoztatható. Nincsen a felebbezési biróság Ítéletében tényállás arra nézve, hogy a felperes a kereseti ingatlanok tulajdonát azzal a célzattal ruházta át színleg alperesre, hogy hitelezője elöl ékkép a kielégítési alapot elvonja. Az optkv. 1174. §-a sem szolgáltat tehát alapot felperes keresetének elutasítására; mert felperes ellenében törvénybe ütköző tilos cselekmény megállapítva nincs, s igy alperesnek e miatt emelt felülvizsgálati panasza sem alapos. A felülvizsgálati eljárás költségének viselésére vonatkozó rendelkezése alapját, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. és 168. i^-aiban találja. 1908. évi február hó 25-ik napján. Gazdatiszti törvényből. A gazdasági igazgatás vagy ellenőrzés rendszerint! tennivalói oly munkakört jeient, melyben a gazdasági alkalmazott, bár nem az egész gazdaságban, hanem annak esak egyes ágazatában, de önállóan, nem pedig valamely gazdatiszt esetenkénti rendelkezése alapján, ennek puszta segítségeként végez szerződés szerinti teendőket. 1908. G. 7/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla mint félülvizsgálati biróság végzést hozott : A kir. ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét föloldja, s az alábbiakra tekintettel a tényállás szabályszerű megállapítására s a felülvizsgálati költség viselésére is kiterjedő uj ítélet hozatalára utasítja. Indokok: Felperes gazdatiszti minőségéből folyóan fölmondási időre járó illetményei megtérítése iránt indította keresetét. Alperesnek az 1893: XVIII. 27. $-ának 1. pontjára alapított, a biróság által hivatalból is figyelembe veendő (id. tszakasz 9-ik bekezdés) azt a pergátló kifogását, mely szerint a keresetbe vett jogérvényesítése nem tartozik polgári perutra, hanem a felperes béresbirói, tehát cselédi minőségére tekintettel, az 1876 : XIII. t.-czikkben megjelölt közigazgatási hatósághoz s e törvényben szabályozott közigazgatási eljárásra, a kir. Ítélőtábla nem találta alaposnak. Mert a felperes intelligentiájára, — az alperesnél élvezett, a rendszerinti béres — birói javadalmazást meghaladó illetményekre, — az alperes szolgálatában végzett ténykedésekre (a gazdaság vezetésében való segédkezés) tekintettel, helyesen állapította meg a felebbezési biróság, hogy felperes az alperes gazdaságában nem cselédi — béresbirói — minőségben volt alkalmazásban. Annak megállapítására azonban, hogy felperes gazdatisztként állott alperes szolgálatában, s hogy ennélfogva a felekközötti jogviszony a birtokos és a gazdatiszt közötti viszonyok szabályozásáról szóló 1900. évi XXVII. t.-czikk értelmében bírálandó el, — a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás nem alkalmas. Az 1900. évi XXVII. t.-czikk 1. §-a ugyanis meghatározza a gazdatiszt fogalmát. Ily meghatározás mellett gazdatisztnek csak az tekinthető, kinek a szolgálatadóval létrejött szerződése kimeríti mindazokat a tényelemeket, melyeket a törvény a gazdatiszt fogalmához megkíván. A gazdatiszti minőség helyes meghatározásához tehát első sorban is annak a szabatos megállapítása szükséges, hogy az állítólagos gazdatiszt minő szolgálatok teljesítésére szerződött. A felperes szerződéses munkakörének megállapítására azonban a felebbezésési biróság ítélete tényállást nem tartalmaz. Mert a felebbezési biróság ítéletében egyáltalán nincs ténymegállapítás arra vonatkozóan, hogy felperesnek peres felek közötti szerződés értelmében minő munkát kellett végeznie. Abból a ténymegállapításból, mely szerint felperes a gazdaság vezetésében segédkezett, a munkások és cselédek fölött ellenőrzést gyakorolt, minthogy az sincs megállapítva, hogy e segédkezés és ellenőrzés-"szerződéses kötelezettsége volt, legfölebb csak következtetés volna vonható felperesnek szerződéses munkakörére. Ezt a következtetést azonban a felebbezési biróság nem vonta le. Minthogy pedig ez a következtetés ténymegállapítást eredményezne, arra a felülvizsgálati biróság nincs hivatva. Nem lévén tehát megállapítva, felperesnek szerződéses munkaköre, gazdatiszti minőségének megállapítására hiányzik az alap.