Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 13. szám - A határozatok kijavításáról

I. évfolyam. 13. szám. Kolozsvár. 1ÍIOS. március 15. ERDELYRESZ13061ROZLONY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: I>r. Tóth György, Kusztrich Jáncs, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, I>eák Ferencz-ntcza 13. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DM : Egész évre Ifi Kor. Félévre S Kor. Négyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz, intézcndőlc. TARTALOMJEGYZÉK • A halmozniuk kijavilásáiol. Irta: Bodor fcászló ki r. ítélőtáblai biró. — A polgári perrrendtartás terveznie és a zugirá&zat. Irta : Dr. Tóth ftijöiyt/. — A modern bünper ügyfelei a főeljárásban. irta : Atzél Bchi dr. kir. törvényszéki bitó. TÁRCZA. A bűnvádi eljárásról. JogesetfeK : Közb': Dr. Tóth Gi/ör,,,/. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és niarosvásárhelvi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. B határozótok híjBuításárói. Bodor László kir. ítélőtáblai bir< A B. P. 443. §. rendelkezése szerint a biró! határozatokban előforduló nyilvánvaló hibákat ugyanaz a bíróság, melynél a határozat keletkezett, kijavítja. A törvény a kijavítás határvonalait csak vázlatosan jelzi, minthogy lehetetlenség is volna valamennyi esetet felölelő rendelkezés ; ennélfogva a bírói cognitio feladata annak megítélése, ha vájjon csak B. P. 443. §-ban irt technikai tévedés forog-e fenn, avagy érthetetlen a végzés s ezzel a bíróság a B. I'. 384. §. 10. p. irt, hivatalból figyelembe veendő semmiséget követte el? A kolozsvári kir. ítélőtábla a 2966/904. számú végzésében kimondotta, hogy a B. 1\ 384. §. 10. pontjában irt semmiségi ok, ha az ítélet szerkesztője, az ítélet rendelkező részében, a cselekmény minősítésénél nem azt a szabadságvesztés büntetésnemet írta, a melyet az itélöbiróság tényleg megállapított s melyet a törvény értelmében meg kellett állapítania. A konkrét esetben, az Ítélet rendelkező része szerint a a törvényszék marasztalja vádlottakat lopás „vétségében'" és (S—8 havi börtönre itéli. A kir. Ítélőtábla fenn jelzett végzésével megsemmisítette a törvényszék ítéletét a H. P 384. §. 10. p. alapján s trj ítélethozatalra utasította. A B. P. 384. §. 10. p. értelmében csak abban az esetben semmisíthető meg az ítélet, ha a rendelkező része érthetetlen, vagy az indokolás ellentmond a rendelkező résznek. Az adott esetben az ítélet indokolásából világosan kitűnik, hogy fegyházzal büntetendő lopás büntette miatt, börtönnel büntette a bíróság vádlottakat. De a rendelkező részből is kitűnik, hogy a btk. 333. 336. 3. pontjában irt lopás büntette a 92. §. alkalmazásával minősittetett, tehát az is világos, hogy az Ítélet szerkesztője tollhibáhól irt a szövegbe vétséget bünteti helyett, következésképen nem tnegsemmisitésnek, hanem kiigazításnak lelt volna helye. A B. P. 484. §. 10. pontja nem a kisebb technikai hibákra van alapozva, hanem valósággal érthetetlennek kell lenni az Ítéletnek, tehát annak szerkezete kell hogy hibás legyen. A ooncrét esetben a felső bíróság meggyőződhetett arról, hogy az ítélet fogalmazója tollhibáhól irt vétséget börtön helyett a rendelkező részben, tehát vissza kellolt volna küldenie az iratokat az első bírósághoz a bp. 443. §-ban irt eljárás végett. A B. P. 443. rendelkezése szerint, ha a felső bíróság nyilvánvaló tollhibát talál, a hiba kiigazítása iránt intézkedik. A törvény indokolása szerint nem egyes szavakból állapítandó meg, ha vájjon hiba forog-e fenn, hanem .,magából a határozatból ", ha t. i. a biróság által elfogadott „irányelvek" nem nyertek kifejezést. A törvény szövegében név, s/ám és más efféle nyilvánvaló hiba van említve. Tehát minden hiba kijavítandó, mely nem teszi az ítéletet érthetetlenné, vagy a fogalmakban nem idéz elő oly elllentmondást, mely a jogi összefüggést lényegesen megzavarja s e miatt az Ítélet éri hetetlen lesz. .Ha például az ítélet rendelkező része ugy szól, hogy a biróság marasztalja lopás bűntettében Kis Jánost és tovább, a büntetés mértékének megállapításánál ugy szól az ítélet, hogy ezért a cselekményért Kis Józsefet börtönbüntetésre itéli, nyilvánvaló, hogy a biróság Kis Jánost Ítélte el, a Jó:se/ keresztnév tollhibáhól csúszott az ítéletbe, nem járna tehát helyesen el a felső biróság, ha megsemmisítené az Ítéletet, azért, mert „érthetetlen", minthogy Kis Jánost itéltc bűnösnek és mégis Kis Józsefre szabta ki a büntetést. Kivontán tekintve a kérdést: jogi képtelenségnek tűnik föl az az ítélet, mely vétség miatt börtönbüntetést állapit meg, mert ellenkezik büntető törvénykönyvünk büntetési rendszerével. De ép oly képtelenség, ha az ítélet marasztaló és a bűntett mérvét meghatározó részében az elitélt személy neve nem ugyanazonos. De ha az összefüggésből kitűnik, hogy nem a biróság téves felfogása foglaltatott ítéletbe, hanem annak akaratán kívüli hibából csúszott az ítéletbe hamis név, vagy téves megjelölés, szám, kelet sat. sat. akkor nem mondhatja a felső bíróság, hogy az ítélet érthetetlen, mert hiszen az is megértette s az indokolás elolvasása után tisztában lehetett az iránt, hogy a vádlott bűntett miatt volt elitélve és fegyház helyett a 92. alkalmazásával szabatott börtönbüntetés. Több esetben a kolozsvári kir. tábla is kiigazítandó hibának minősítette a fennebbihez hasonló névcserét és hasonló elírásokat. A büntetés neme, vagy a cselekmény minősítése körül előforduló hasonló, a fogalmazványba csúszott nyilvánuló hibák correctiviuma nem a megsemmisítés, hanem a I!. T. 443. §-bao irt eljárás. Kétségen kivüli, hogy a felső bíróság az itélct szerkezetéből tájékozva volt az iránt, hogy a fent jelzett esetben az, a ki az ítéletet szövegezte, nem a birói határozat értelmében minősítette vétségnek azt a cselekményt, mely miatt börtönbüntetést szabott, hanem elírás történt; ennélfogva hibaigazítást kellett volna rendelnie, vagy ha a felső biróság csakugyan abban a meggyőződésben volt, hogy az alsóbiróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket nem tartotta meg (B. P. 385. §. 2. p.) a bejelentett perorvoslat alapján ítélettel kellett volna döntenie.