Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 12. szám

102. Erdélyrészi Jogi Közlöny 12. szám. A birtokossúg zaklatásának akarja elejét venni az uj törvény, midőn kimondja, hogy a tagositási kérelmet elutasitó Ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül tagosítás ujolag nem kérhető." - Vitás elvi kérdés. A kir. Curia polgári szakosztályai teljes ülést tartottak Oberschall Adolf, a Curia elnökének elnöklete alatt. Előadó Mezey Albert biró, jegyzőkönyvvezető Födi Károly törvényszéki biró volt. A vitás kérdés a következő : Az 186S. LIV. t.-cz. 35. §. 2-ik bekezdésében foglalt az a jogszabály, hogy a könyvkivonati és számlakövetelések a könyvvitel helyének bírósága előtt perelhetők; — a kereskedelmi könyvekbe bevezetett, az üzlet körében megkötött kereskedelmi ügyletek nem teljesitéséből származó kártérítési követelések beperelésénél is alkalmazható-e, vagy nem ? A vitás kérdés eldöntésére az adott okot, hogy a kolozsvári, budapesti és szegedi kir. ítélőtáblák ellentétes döntvényeket hoztak és alkalmaztak. A teljes ülés nagy szótöbbséggel kimondotta, hogy a keresk. ügyletek nem teljesitéséből származó kártérítések beperlésénél nem alkalmazható az a jogszabály, amit az 1868. évi LIV. t.-cz. 35. §-a előir, vagyis ilyen követelés nem perelhető a könyvvitel helyének bírósága előtt, hanem azon a helyen, ahol a kereskedelmi ügylet létrejött, avagy az alperes lakóhelyének bírósága előtt. = A közös birtokok jogi helyzete. Az Országos Ma gyar Gazdasági Egyesület, közgazdasági szakosztálya a mult héten látogatott ülést tartott, amelynek főtárgya dr. Sebess Dénes előadása volt: a közös birtokok jogi helyezetéröl. Előadó szerint szerint ma 10,000-nél több közös birtok van Magyarországon, a melyek jogi helyzete teljesen rendezetlen. Ezeket a birtokközösségeket múlhatatlanul szükséges jogi személyekké átalakítani, ami útját fogja állni annak, hogy egy-egy birtokközösség — rendszerint községek vagyona — spekulánsok kezébe kerüljön. A közös birtok tulajdonosai részére bizonyos elővételi jogot kell biztosítani a birtok részére. Nézete szerint a telekkönyvben nincs semmi czélja a tulajdonjogrészesedés feltüntetésének, hanem a birtoktestet valamely jogi személy — az illető birtokosokból alakult szövetkezet — nevére kell telekkönyvezni. Konkrét példákkal megvilágított, élénk figyelemmel hallgatott előadásáért a szakosztály köszönetet mondott az előadónak. Az előadást élénk eszmecsere követte, amelyben résztvettek: gróf Dessewffy Aurél, gr. Zselénski Róbert, Mezőssy Béla államtitkár, dr. Dömötör László, gróf Bethlen Miklós és mások, mely után elhatározták, hogy a kérdés törvényhozási uton való sürgős rendezése érdekében felirattal fordulnak a kormányhoz. = A tanuzási képességről. A nemzetközi büntetőjogi egyesület magyar csoportja Rickl Gyula igazságügyi minisztériumi min. tanácsos " elnöklete alatt tartott kilencedik ülésében megkezdte az amsterdami nagygyűlés napirendjére tűzött második kérdés (A tanúvallomások psychologiája) tárgyalását. Az ülésen, melyen dr. Bernáth Géza, a kir. Curia másodeluöke, Czárán István főügyész, Tóth Gerő és Csiky József curiai birák, Pekáry Ferencz belyettes főkapitány, valamint a birói, ügyvédi és tanári karnak több tagja s a székesfővárosi államrendőrségnek nagy számú képviselője volt jelen, dr. Moravcsik Ernő Emil udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár tartott nagyérdekü és élénk tetszéssel kisért előadást, melynek végső következtetései a következők: 1. A tanúvallomások psycbologiájának kísérletes tanulmányozása olyan fontos és egyöntetű eredményekre vezetett, hogy azok a gyakorlatban már érvényesíthetők. Első sorban kívánatos, hogy az igazságszolgáltatás körében működni kivánó vagy működő szakemberek behatóan foglalkozzanak a kriminál-psychologiával. 2. A kísérletek kiderítették, hogy az észlelésekről és megfigyelésekről bemondott adatok átlag sokkal több tévedést mutatnak, mint az első pillanatra látszik és épen ezért azok mérlegelése közben nagy óvatossággal kell eljárni. Ezen tévedések az egyéniség, kor, nem, társadalmi állás, műveltség és szakképzettség szerint különbözők, 3. A vallomások — a lehetőség szerint — szószerint, gyorsírással vétessenek fel és nem a bírósági vagy rendőrségi közeg saját fogalmazásában, mert ez sokszor a kapott felvilágosítást egyéni hajlamai és ízlése szerint dolgozván fel, nem tükrözi vissza hiven a tanú gondolkodását, a nézete szerint fontos momentumokot hegyezi ki, a dolog lényegére fekteti a súlyt és nem a sokszor fontossá válható szavakra, kifejezésekre. De az ilyen, más egyén által átgyúrt fogalmazvány nem is világithatja meg a tanú szellemi niveauját. 4. Mivel — mint a kísérletek bizonyítják — a feltett kér26 Btknek melyik rendelkezése szerint kell, mint magánokirat-hamisítást minősíteni és büntetni, a mennyiben a megállapított btk. 404. §-a alá eső bűntett a btk. nem 402. § 2., hanem a 403. § 1. pontja szerint lett volna minősítendő és büntetendő; minthogy azonban a cselekmény minősítése miatt csalás vádlott és védője jelentettek be semmiségi panaszokat s a bp. 430. § 3. bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva megfelelően alkalmazandó 387. § 3. bekezdése értelmében pedig vádlott büntetése egyedül a vádlóuak a vádlott terhére használt semmiségi panasza esetében sulyosbitható, a bp. 385. § utolsó bekezdése szerint pedig az ezen szakaszban meghatározott semmiségi okok csak akkor veendők hivatalból is figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak, a kir. Ítélőtábla tévedése azonban a vádlottnak épen javára szolgált: a vádlott és védője által bejelentett, a bp. 385. § 1. b) pontjára alapított semmiségi panaszok, mint alaptalanok, a bp. 437. § 4. bekezdése értelmében elutasilandók voltak. (Curia: 1902. márczius 1. 1885/1902. B.) A felülvizsgálat csak az ítéletnek felebbezéssel meytó.madott intézkedésére szorítkozik. 2022—1902. II. 2. A kir. ítélőtábla iiélete ellen a közvédő a Bp. 385. § 1. a) és b) pontja alapján jelentett be sem. panaszt, melyhez vádlott is csatlakozott. Minthogy azonban az eZsó'biróság Ítélete ellen a vádlott csak a büntetés súlyossága miatt élt felebbezéssel, ennélfogva a felülvizsgálat a Bp. 387. §-ának első bekezdése érteimében az elsőfokban eljárt kir. törvényszék ítéletének erre a részére vonatkoztatván, az elsőbiróság ítélete a dünösség kérdésében jogerőre emelkedett. Ugyanezért a vádlott és közvédő által a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított semmiségi panasza, mint 27 a törvény által kizárt a Bp. 434. § 3. bekezdése értelmében visszautasítandó volt. (Curia: 1902. szeptember 11. 7965/1902. B.) 388. §. A sem. panasz Írásbeli indokolásában új sem. ok nem érvényesithelő. (Bp. 390. és 430. §-ai.) 193—1903. II. Vádlott védője a kir. ítélőtábla másodfokú ítélete ellen ennek kihirdetése alkalmával csak a Bp. 385. §. 1. a) és 2. pontja alapján jelentett be sem. panaszt. Minthogy pedig a Bp. 390. és 430. §-ai szerint már a sem. panasz hejelentésekor meg kell jelölni azt, hogy a panasz mily sem. ok miatt használtatik és az Írásbeli indokolás csak a bejelentésben megjelölt ok támogatására alkalmas indokok kifejtésére szolgál, abban azonban új sem. ok nem érvényesíthető: a vádlott védőjének sem. panaszát, amennyiben az Írásbeli indokokban a Bp. 385. §. 1. c) és 3. pontjaiban meghatározott sem. okokra kiterjesztetett, a Bp. 434. §. 3. bekezdéséhez képest vissza kellett utasítani. (Curia: 1903. január 13. 325/1903. B.) A kiszabott büntetés mértéke semmiségi panasz tárgyává nem tehető, ha a btk. 92. §-a alkalmaztatott. 1881—1901. II. Minthogy a kir. ítélőtábla a btk. 92. §-át alkalmazta, az ilykép kiszabott büntetés mértéke pedig semmiségi panasz tárgyává nem tehető: vádlottnak a Bp. 385. § 3. pontjára hivatkozással bejelentett semmiségi panasza, mint alaptalan, a Bp. 437. § 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. (Curia : 1901. október 15. 6119/1901. B.)