Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 12. szám

12. szám Erdélyrészi Jogi Közlöny 101. s így ezután is keressük az alkalmat hasonló pályadijak kitűzése által az erdélyrészi jogászélet niveujának emelésére. A szerkesztőség. = Az ügyvédi kamara kögyülése. A kolozsvári ügyvédi kamara e hó 7-én, tegnap, tartotta meg a városháza közgyűlési termében évi rendes közgyűlését. E közgyűlés elsősorban is a választmány által előterjesztett s lapunkban már közölt évi jelentéssel foglalkozott s azt — több kisebb módosítás után, egész terjedelmében elfogadta. A mult évi zárszámadás s a folyó évi költségvetés megállapítása után elhatározta a közgyűlés, hogy a néh. Mohay-ügyböl kifolyólag, a kamara által fizetett összegek megtérítése iránti további pereket folytatni nem fog. Végül a tisztújítás következett. A választási eljárás lapunk zártáig még befejezést nem nyervén, annak eredményét jövő számunkban fogjuk közölni. A kamara tagjai, régi szokáshoz hiven, a közgyűlés napján este társas vacsorára jöttek össze a New-York földszinti külön éttermében. = Közvédők a kolozsvári kir. Ítélőtáblán. A kolozsvári ügyvédi kamara, a kolozsvári kir. ítélőtábla előtt tartandó felebbviteli főtárgyalásokhoz 1908. ápril.—júniusi szakára közvédőkül a következő ügyvédeket rendelte ki. 1908. ápril hóra: Polcz Rezső s Dr. Klumák János; május hóra: Dr. Albert Sándor s Dr. Lászlóííy István; június hóra: Dr. Szacsvay József és Dr. Móricz Aladár ügyvédeket. = A kolozsvári ügyvédi kamara köréből. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy: a) Cseke Vincze ügy védj elöltet, dr. Mayer Ödön gyulafehérvári ügyvéd joggyakornokaképen, Papp Sándor ügyvédjelöltet dr. Ötvös Lajos kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen, Palócz Imre ügyvédjelöltet dr. Gabányi Imre kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen a kamaránál vezetett ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvette. — b) Adorján Elek ügyvédjelölt, dr. ifj. Sipos Gábor kolozsvári ügyvéd-, dr. Boehkor Oszkár ügyvédjelölt, dr. Papp József kolozsvári ügyvéd irodájában joggyakorlatát folytatja. = A birtokrendezési törvény végrehajtási utasítása. A szentesítés alatt levő erdélyrészi birtokrendezési törvényjavaslat végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás tervezetét az igazságügyministeriumba összehívott értekezlet Meskó László államtitkár elnöklésével dr. Sebess Dénes kir. ítélőtáblai bíró előadásában már megvitatta s így a rendelet nemsokára nyilvánosságra kerül. A rendeletről, egyik tervezőjének: dr. Börcsbk Andornak tollából a ...Jogállam" eimü folyóirat már közöl is márciusi számában egy érdekes cikket, melyben többek között a következő ismertetést közli a tervezetről: ..A kihirdetendő törvény abból indul ki, hogy a tagosítás első sorban is olyan intézmény, a melynek célja a hasznosabb és célszerűbb gazdálkodás előmozdítása. Mindenekelőtt tehát azt kell megállapítani, hogy a kért tagosítás gazdaságilag hasznos és célszerű-e. Ha ez megvan állapítva, akkor a tagosítás megengedését elősegíteni kell, ellenkező esetben pedig nehezíteni. Ennek megállapítását az uj törvény a földmivelésügyi ministerre bízza, aki gázdasági szakbizottságának véleménye alapján dönt. Ha a földmivelésügyi miniszter a tagosítást gazdaságilag hasznosnak és célszerűnek mondja ki, akkor a biróság elrendeli azt, ha a birtok aránylagos egynegyedrész kívánja a tagosítást s ez esetben a tagosítást kérők birtokához a törvényben meghatározott — rendszerint jelentékeny kiterjedésű — ingatlanok (állami, községi javak, árvák birtoka stb.), továbbá a megengedhetőségi tárgyalásról távollevők birtoka is hozzászámitandók. A földmivelésügyi miniszter tagadó határozata esetében azonban csak akkor rendeli el a biróság a tagosítást, ha a birtokosok birtokaránylag számított fele része kívánja, hozzászámitásnak helye pedig egyáltalában nincs. Sokan ellene voltak annak, hogy a gazdasági hasznosság és czélszerüség megállapítását a földmivelésügyi miniszterre bizza a törvény s a közigazgatási és birói hatáskörök összezavarását látták benne. Azonban ez nem áll.. A bíróságnak szerepe a tagosítás megengedhetőségénél eddig is csupán annak megállapítására szorítkozott, megvan-e a törvény kívánta többség, vagy sem. Ezután pedig nemcsak ezt a körülményt kell megállapítania, hanem azt is, nyilatkozott-e a földmivelésügyi miniszter és hogyan nyilatkozott. Az uj törvény a tagosítás megengedhetőségének kérdésébe tehát beleviszi az onnan eddig hiányzott gazdasági elemel s igy mindenesetre helyesebb álláspontra helyezkedik, mint a régi törvény. Remélhető tehát, hogy a tagosítás megengedhetősége terén a múltban fölmerült panaszok meg fognak szűnni, miután kétségtelen, hogy a földmivelésügyi miniszter határozata mindenkor tárgyilagos lesz. 28 1793—1901. II. 3. A btk. 92. § alkalmazásának mellőzése és a cselekmény büntetti minőségének a kir. Ítélőtábla által visszaállítása miatt használt semmiségi panasz a bp. 437. §-ánál fogva azért volt elutasítandó, mert a felhozott enyhítő körülmények, szemben a súlyosítókkal, nem olyan nyomatékosak, hogy a btk. 92. §-a fenforgásának feltételei megállapitandók volnának, minélfogva erre és az okozott testi sértés gyógytartamára tekintetttel, a cselekménynek bűntetté való minősítésénél sem alkalmazta a kir. ítélőtábla a törvényt tévesen. (Curia: 1901. október 2. 5806.) 385. §. 3. p. A lik. 91. §-nak alkalmazása a bp. 385. § 3. pontja alapján bejelentett sem. panasz keretében nem érvényesíthető. 2347—1902. II. Vádlott a kir. ítélőtáblának ítélete ellen a Bp. 385. § 3. pontja alapján érvényesített sem. panaszt, felhozván, hogy a reá kiszabott egy havi államfogházbüntetés bűnössége fokával nem áll arányban és habár azt a felebbviteli büntető biróság már mérsékelve alkalmazta is, az még mindig súlyos, minélfogva kéri a Btk. 92. esetleg 91. §-át alkalmaztatni. Tekintve azonban, hogy a Btk. 20. § 3. pontjában sorolt államfogházbüntetés a btk. 92. §-ában felvett büntetési nemek között, a melyek nyomatékos enyhítő okok esetén rendkívüli enyhítés alá vonhatók, nem fordul elő s e szerint az államfogház-büntetést illetőleg a Btk. 92. § alkalmazása kizárva lévén, a Btk. 91. § szerint kívánt intézkedés pedig a bejelentett sem. panasz keretében nem érvényesíttethetvén: a sem. panasz a bp. 434. § harmadik bekezdése alapján visszautasítandó volt. (Curia: 1902. október 31. 5791/902. B.) 25 385. §. utolsó bekezdés. Tizenhat évet meg nem haladott egyénnél mindig megállapitandó, hogy vádlott cselekménye bűnösségének felismeréséhez szükséges belátással birt-e ? 425—1907. II. A Btk. 84. §-a szerint a ki akkor, midőn a büntettet vagy vétséget elkövette, életkorának 16. évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt, nem büntethető. Sem az első, sem a másodfokú ítélet nem foglalja magában annak megállapítását, vájjon W. I. vádlott, ki a bűntett elkövetésekor még nem volt 16 éves, a cselekménye bűnösségének felismeréséhez szükséges belátással birt-e ?, tekintettel továbbá arra, hogy G. J. vádlott a Btkv. 370. §-ba ütköző orgazdaságban mondatott ki bűnösnek és a kir. ítélőtábla mellőzte annak a körülménynek megállapítását, vájjon a vádlott tettét vagyoni haszon végett követte-é el, minthogy e körülmény a Btk. 370. §-ba ütköző orgazdaságnak oly lényeges alkatelemét képezi, hogy e körülmény megállapítása nélkül a Btk. 370. §-a szerinti minősítés meg nem állhat: mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megsemmisítendő volt. (Curia: 1904. jan. 28. 832.) 387. g. A vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt semmiségi panasza esetében sulyosbitható. A bp. 385. §-ban meghatározott semmiségi okok hivatalból csak akkor veendők figyelembe, ha vádlott serelmére szolgáltak. 558—1902. II. 1. A kir. ítélőtábla a törvényt tévesen alkalmazta ugyan abban a kérdésben, hogy a büucselekményt a Bűnvádi eljárásból. VII.