Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 10. szám

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 10. számához. Kolozsvár, 1908. február 23. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az Optkv. 323. §-a szerint a dolog birtokosa mellett az érvényes jogezim vélelme állván, ennélfogva annak kimutatására fel nem hivathatik, tehát R. Miklós örökösei s ezek között R. Péter nem volt jogosítva a szóban forgó ingatlan birtokosát W. György felperest a birtoklás jogczimének az igazolására felhívni abból a czélból, hogy csak eme feltétel alatt lesz hajlandó felperesnek a felebbezésre alkalmas okiratot kiállítani. 1907. G. 197/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek részben helyet ad s a felebbezési biróság Ítéletének ama részét, amely szerint felperes keresetével R. Péter alperessel szemben is el van utasítva, megváltoztatja s nevezett alperest arra kötelezi, hogy 120 K tőkét, ennek a kereset beadása napjától 1907. évi május 11-től számítandó 5% kamatát, 37 K 15 fill. per, 7 K 50 fill. felebbezési és 16 K 05 fill. felülvizsgálati eljárási félrész költséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok A kir. ítélőtábla előre bocsátja, hogy a felebbezési biróság Ítéletét felperes csak a R. Péter alperessel szemben rendelkező részében támadta meg felülvizsgálati kérelemmel s ez okból a kir. törvényszék ítéletét csupán a megtámadott részében vehette felülvizsgálat alá. Felperes felülvizsgálati kérelmét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontjára alapította, azonban lényeges eljárási szabálysértés miatt is panaszol, miből folyóan a kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet a 185. §. c) pontjára alapitottnak is vette. Alaposnak azonban csak a 185. §. a) pontjára alapított panaszt találta. Felperes ugyanis kártérítési igényét ama tényre alapította, hogy az általa megvásárolt csáklyai 1281/2 hrsz. ingatlan R. Péter adóssága miatt elárvereztetett s ezáltal neki a szakértőileg megállapított kára származott. Az Optkv. 323. §-a szerint a dolog birtokosa mellett az érvényes jogcim vélelme állván, ennélfogva annak kimutatására fel nem hivathatik, tehát R. Miklós örökösei s ezek között R. Péter nem volt jogosítva a szóban forgó ingatlan birtokosát, N. György felperest a birtoklás jogezimének az igazolására felhívni abból a czélból, hogy csak eme feltétel alatt lesz hajlandó felperesnek a felebbezésre alkalmas okiratot kiállítani, de mert a kir. törvényszék Ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint az még akkor történt, amikor a szóban forgó ingatlan R. Péter adósságáért végrehajtási zálogjoggal megterhelve nem volt, ez a körülmény nem szolgál közvetlen okul a felperes által érvényesített kár előidézésére. Lényegtelen tehát a feltétel fennforgásának figyelmen kivül hagyásával eszközölt és sérelmezett vonatkozó ténymegállapítás, mert a kir. Ítélőtábla a jelen per érdemi elbírálásánál döntő sulylyal bírónak a felebbezési biróság Ítéletében foglalt s meg nem támadott azt a megállapított tényt fogadja el, hogy az alperesi jogelőd által felperesnek eladott 240 K értékű csáklyai 1281/2. hrszámu ingatlan R. Péter tartozása fejében árvereztetett el. E szerint a keresetileg érvényesített kárt közvetlenül R. Péter ténykedése idézte elő, melyért az Optkv. 1295. §-a értelmében felelni tartozik. Figyelemmel azonban a felperes előadásán alapuló és nem vitás ama tény,'lőadásra, hogy a szóban forgó ingatlant felperes ezelőtt mintegy 20 évvel vásárolta meg, tehát módjában lett volna ily hosszu idő alatt a bekebelezésre okiratot megszerezni, azonban ezt nem tette; tekintettel arra, hogy az 1881. LX. t.-cz 168. §. értelmében a kérdéses ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt felperes keresettel léphetett volna fel, de ezt is elmulasztotta, sőt a kár bekövetkeztének megakadályozása végeit az árverésen is részt vehetett volna, azonban ezt sem tette, tekintettel továbbá arra is, hogy a tulajdonjog bejegyzését a tényleges birtoklás alapján az 1892. XXIX. t.-cz. értelmében szintén kérelmezhette volna, a kir. Ítélőtábla ezek alapján felperessel szemben is oly mulasztás fennforgását állapítja meg, amely szintén hozzájárult a kár bekövetkezéséhez s ez okból az Optkv. 1304. §-nak alkalmazása helyén való lévén, a keresetileg érvényesített kárt felperes R. Péterrel aránylagosan tartozik viselni. Ezekből folyóan a felülvizsgálati kérelem alappal birván, a kir. ítélőtábla az Optkv. 1295. §-ban foglalt rendelkezéshez képest, figyelemmel a már felhívott 1304. §.-ra, R. Péter alperest csak a szakértőileg megállapított 240 K tőke fele részében találta marasztalandónak. Felperes részben pernyertes lévén az 1893. XVIII. t. cz. 204., 168., 110. §. 2. tétele értelmében a kir. Ítélőtábla R. Péter alperest a per, felebbezési és felülvizsgálati eljárás rendén felmerült költségek fele részében marasztalandónak találta, mert a perre okot ő szolgáltatott s az ö felebbezése idézte elő a felebbezési s felülvizsgálati eljárással felmerült költségeket is. 1908. évi január hó 20. napján. Kötelmi jogból. A megbízó a közvetítésre adott megbízás tekintetében kétségtelenül feljogosítottnak tekintendő arra, hogy azt időhatározmánynyal korlátozza. Igaz ugyan, hogy az esetre, ha a közvetítő által kellően előkészített szerződés megkötését a megbízó ok nélkül tagadja meg, a felmerült költségre a közvetítőnek jogos igénye lehet, a miből következik, hogy a megbízás tartama alatt a közvetítő által elért eredmény utólagos felhasználása esetén a megbízó a határozott időre szóló megbízás lejárta után is felelősséggel tartozhatik. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróságnak idézett keletű és számú Ítélete felhozott indokaiból hagyatik helyben. A m. kir. Curia: A m. kir. Curia a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Annak következtében, hogy az I. rendű alperes a G) alatt 1904. évi február hó 21-iki levél után, annak tartalmát módosítva 1904. évi márczius hó 7-én a felperest akként bízta meg a közvetítéssel, hogy ez a megbízás reá nézve kötelező erővel csak az év május hó 15-ig bir, a felek közötti ezen jogviszony elbírálásánál az utóbbi megállapodást kell irányadónak tekinteni, annál is inkább, mert a megbízó a közvetítésre adott megbízás tekintetében kétségtelenül feljogosítottnak tekintendő arra; hogy azt időhatározmánynyal korlátozza. Igaz ugyan, hogy az esetre, ha a közvetítő által kellően előkészített szerződés megkötését a megbízó ok nélkül tagadja meg, a felmerült költségre a közvetítőnek jogos igénye lehet, a miből következik, hogy a megbízás tartama alatt a közvetítő által elért eredmény utólagos felhasználása esetén a megbízó a határozott időre szóló megbízás lejárta után is felelősséggel tartozhatik, azonban a jelen esetben 1. I. és Sz. A. tanuk vallomásából, a többi tanuk vallomásával szemben, azt kell megállapítani, hogy a szerződésileg megállapított határidő letelte