Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 10. szám

86. Erdélyrészi Jogi Közlöny 10. szám llandó, örökéletű igazságokat alig ismerünk. Ami ma helyesnek látszott s ez alapon teljes ülési határozattá emeltetett, holnap már helytelen lehet s nem szabad formalitásból megnehezíteni azt, hogy ezen .,helytelen" félretétessék, más czélszerübbel pótoltassék. Ha egy teljes ülési határozat meghozatalához elegendő az egyszerű általános szótöbbség, elegendő kell legyen ez, egy olyan ujabbi teljes ülési határozat meghozatalához is. mely a régit megváltoztatja. Ugyancsak a teljes ülési határozatok követésére nézve, nem helyeselhetjük a 69. §. azon korlátozását, hogy a teljes ülési határozatokat az elsőbiróságok csak annyiban tartoznak követni, amennyiben utolsó fokban járnak el. Ha a teljes ülési határozat kötelező — minthogy a jogbiztonság érdekében az kell legyen — akkor kötelező az egész vonalon s nem czélszerü annak kötelező erejét — a 69. §-ban tervezett korlátozásokkal — gyöngíteni. A javaslat 74. §-ával kapcsolatban — minden bővebb indokolást mellőzve, az erészben már a szaklapokban sokszor kifejtett s általunk is helyeselt elveknél fogva — az albirói intézmény teljes megszüntetését óhajtjuk s következésképen albiró a törvényszékhez sem lenne kinevezhető. A javaslat 81. §-ban lefektetett azon elvet, hogy az itélő biráknak a felektől vagy képviselőktől informatiót elfogadniok nem szabad, helyeseljük. Megfontolandónak tartjuk azonban, hogy czélszerüségi szempontokból ezen tiltó rendelkezés nem volna-e teljesen csupán azon ügyekre korlátozandó, melyekben szóbeli az eljárás, ahol tehát alkalma van a feleknek avagy képviselőiknek, a szó közvetlen erejével győzni meg az Ítélkező bírákat ügyük igazáról. A javaslat 83. §-ában foglalt azon elvi kijelentést, hogy a bíróság s ügyészség tagjai hivatali működésükben hivataluk magyar jellegét kifejezésre juttató birói öltönyt viseljenek, helyeseljük. Azonban szükségesnek tartjuk, hogy ezen elvi rendelkezés kötelezőleg a törvényben vétessék fel s csupán a végrehajtás módozatainak meghatározása bizassék a miniszterre, mert ha az elv maga nem lesz törvényileg szabályozva, a kérdése mindig a mindenkori miniszter tetszése szerint fog megoldást nyerni s meglehet, hogy a birák s ügyészek egyik miniszter alatt birói öltönyben tárgyalnak, azután pedig ismét utczai ruhában, ami pedig legalább külsőleg bevinné a közvetlenséget az igazságszolgáltatásba, de magát az elvet is alkalmas lenne hatásában gyöngiteni. E helyen kérjük Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék figyelemmel lenni arra is, hogy a bprts. rendelkezései szerint az ügyész és ügyvéd a bíróságok előtt egyenlő jogokkal bíró ügyfeleknek tekintendők, tehát midőn az ügyész hivatalos öltönyben kell tárgyaljon, meg kell követelnünk az ügyvédtől is. Annál is inkább, mert a laikusok előtt, ha külsőleg különbség lesz az ügyész és ügyvéd között, ez a védelem egyenjogúságát s az ebbe vetett bitet fogja megingatni. Mindezeknél fogva a hivatalos öltöny kötelező viseletét az ügyvédre is megállapítani kérjük. A törvényjavaslat 92. §-át az ügyvédi karra felette sérelmesnek s az ügyvédképzésre károsnak tartjuk annyiban, hogy az ügyvédjelölteket a felsőbb bíróságoktól teljesen elzárja, s csupán a járásbirósági praxisra szóritja. Sérelmes ez a rendelkezés az ügyvédi karra azért, mert az uj perrendtartás a szóbeli eljárást az egész vonalon kiterjesztvén, természetszerűleg az ügyvéd ügyei ellátásába mindig személyesen és hosszasabban lesz elfoglalva. Egy valamelyes forgalommal biró ügyvédi irodában napirenden lesz a tárgyalások összetalálkozása, amikor is okvetlenül szüksége lesz az ügyvédnek arra, hogy valaki kisegítse. Már most ha ezen segítséget a megbízott ügyvéd idegen kartársától kéri, ez mint az ügygyei teljesen ismeretlen vagy csak a tárgyalás elhalasztását fogja kérni, vagy pedig képviselete az ügy előnyére nem szolgálhat s igy mindenesetre a megbízónak kárára lehet. — Mig az irodában alkalmazott jelölt, ki az ügyet már az irodai kezelésből is ismeri és akiért az ügyvéd felelőséggel tartozik, a legtöbbször alaposabi ban látja el főnöke tárgyalását. Az ügyvédképzésre nézve is feltétlen fontossággal bir az, hogy az ügyvédjelölteknek betekintés adassék a felsőbirósági gyakorlatba és mód nyújtassék arra, hogy e bíróságok előtt is tárgyalhasson. Mindezen okoknál fogva tiszteletteljes véleményünk az, hogy az ügyvédjelölteknek a törvényszéki tárgyaláson feltétlenül, de a lehetőség szerint a kir. táblák előtt való képviselet is megengedtessék helyettesi minőségben. Ezekben voltunk bátrak e fontos törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeinket Nagyméltóságod elé terjeszteni azon kérésünkkel, miszerint méltóztóztassék észrevételeinket megfontolás 22 delkezését, vagy elvét meg nem sértette s illetve tévesen nem alkalmazta. De el is tekintve ettől, minthogy az eljárás adatai és a bíróság megállapítása szerint nyilvánvaló, hogy a szóban forgó bizonyítás kiegészítésének mellőzése az ítéletre befolyással nem volt, a bp. 384. §. 14. bekezdése szerint e törvényszakasz 9. pontjában megjelölt semmiségi ok ez okból sem érvényesíthető, mindezeknél fogva a Bp. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz alaptalan lévén, a bp. 384. §. 4. bezdése szerint elutasítandó volt. Curia: (1902. febr. 7. 11051902. B.) A Bp. 385. §. 1. a) pontjának egyszerű felhívásával a semmiségi ok világosan megjöltnek nem tekinthető. 2396—1902. II. (7—1903. II. és 192—1903. II.) 3. Minthogy C. J. vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy ő a vád alapján szolgáló cselekményt elkövette, ezzel szemben azonban mivel sem indokolta, hogy a Bp. 385. §. 1. a) pontja értelmében a vád alapjául szolgált tett miért iiem állapítaná meg a megbüntetendő cselekmény tényálladékát, a Bp. 385. §. 1. a) pontjának egyszerű felhívásával pedig a Bp. 390. §. 2. bek. értelmében a sem. ok világosan megjelöltnek nem tekinthető, minthogy továbbá B. A. vádlott az eljárás rendén mentségéül nem azt hozta fel, hogy a terhére rótt lopás büntette bűncselekményt nem képezné, hanem azzal védekezett, hogy ezt a lopást ő el nem követte, ebben a kérdésben azonban, miután az a bizonyítékok szabad mérlegelésének körébe esik, sem. panasznak helye nincs, ennélfogva vádlottaknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára való egyszerű hivatkozással bejelentett sem. panaszát a 23 Bp. 434. 3. bek. értelmében vissza kellett utasítani. (Curia: 1902. november 3. 6572/1902. B. ; azonos 1902. decz. 19. 6750/902. B. és 1903. jan. 14. 6751/ 1902. B.) Ha a sem. panasz csak ugy jelöltetik meg, hogy „a bűnösség kérdésében" él sem. panaszszót, az nem világos megjelölés. 508—1904. II. 4. A kir. ítélőtábla Ítéletének kihirdetésekor az ellen vádlott a B. P. 385. §. 1. a) pontjára hivatkozással a „bűnösség kérdésében" jelentett be sem. panaszt. Minthogy a B. P. 390. §. 430. §. utolsó, 432. §. első, 443. §. 3. bekezdése szerint a bejelentéskor világosan meg kell jelölni azt az okot, mely miatt a sem. panasz emeltetetik ; minthogy vádlottnak a bejelentés alkalmával tett nyilatkozata ily világos megjelölésnek nem tekinthető: a sem. panaszt, mint az ok világos megjelölése nélkül használtat, a B. P. 434. 3. bekezdése szerint vissza kellett utasítani. (Curia: 1904. február 10. 24-1904. B.) 369—1904. II. 5. Ha a kir. törvényszék Ítélete ellen a kir. ügyész a B. P. 385. §. 1. a) pontjába ütköző semmiségi ok miatt jelentett be felebbezést: az ez alapon bejelentett felebbezést a kir. főügyész a B. P. 385. §. 1. b) pontjában foglalt sem. okra a vádlott sérelmére kiterjeszteni jogosulva nincs. (Curia: 1904. jan. 20. 551—1904. B.)