Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 3. szám - A házasságon kívül született gyermek tartása tartamának a román bíróságok által megállapított 14 évrőli 16 évre felemelhetésének napja

66 27. A méltányossággal nem egyeztethető össze, hogy az ingatlanával üzérkedő fél kárenyhítést kapjon azért, mert az ingatlan megtartása előnyősebb lett volna. Az íráoyadó tényállás szerint a kéret ccező a roarrsvásárhelyí házas ingatlant az 19Í8. évi június 30-án 40.000 K-ért vásárolta és az 19X9. évi március 22 én 110.000 K-ért adta el panaszlottnak. Most kárenyhítést igénnyel. Az ingatlannak ily rövid időn át tulajdonban tartása és aranykoronában számitva (í a. k. 1918. juníus 30-án 2.30, március 22-én 4.40 papírkoronát ért az 500í Í924. P. M. sz. rendelet 2t §ához csatolt átszámítási táblázat adatai szerint) közel 8000 a. k nyereséggel továbbadása kétségtelenül amellett szólnak, hogy a kérelmező a házas telket nem vagyonbefektetés gyanánt, hanem nyerészkedés céljából vásárolta s előnyös áron való elidegenítésével már a vételkor ís számolt. I yen körülmények körött pedig nem minősül az ingatlanát az Í9Í8 évi október 28-a és 1940. szeptember I5-e között jogügylettel elidegenítő kérelmező olyan félnek, aki az Í440-I94Í. M. E. sz. redelet 7. és a 3000— Í942. M. E. sz. rendelet í §-a értelmében a szerző féltől az azáltal előállott károsodásának méltányos enyhítését követelhetné, hogy az ingatlanának a tulajdonjog elvesztése idejében fennállott fforgalmí, illetőleg ha ez a valóságos értéktől lényegesen eltért valóságos) értéke és az ellenszolgáltatásnak a teljesítés idejében mutat kozó értéke között lényeges különbség volt. A kárenyhítés előfeltételéül megkívánt méltányossággal ugyanis nem egyeztethető össze az, hogy az ingatlanával igen jelentős nyereséggel üzérkedő fél utólag pénzbeli kárpótlást kapjon azon az alapon, hogy ingatlana megtartása vagyonílag előnyősebb lett volna reá nézve, mint az eladása. A kérelmező kárenyhítési igényének eszerint nincs meg a törvényes alapja. (Kír. Kúria Pk. V. 4850Í943. sz.) 28. A közvetlen és közvetett szerzők kárenyhítési felelőssége nem egyetemleges. Felperes a fellebbezési bíróság elkülönített végítéletét egyedül abban a részben támadja, amely szerint akként határozott, hogy az ingatlanát elidegenítő felet ért kárért való felelősség tekintetében a közvetlen és a további szerző között egyetemlegesség általában nincs, a kárért tehát mindegyik szerző csák a saját aránytalan nyereségéhez képest felelős. A fellebbezési biróság megtámadott álláspontja helyes. Az Í440-Í941. M. E. számú rendelet 7. §. első és második bekezdésének egybevetett értelme az, hogy úgy az első mint a további szerző csak a saját maga által szerzett előny, tehát mind a két szerző külön tényállás alapján tartozik felelősséggel. Ebből következik, hogy az első és a további szerző kárért való felelőssége