Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 1. szám - Szemelvények a zálogjog köréből, különös figyelemmel az 1927:XXXV. t. cikkben foglalt jelzálog törvényre

11 jelzálog nem ad jogot a jelzálog birtokára, a jelzálog gyümölcseinek szedésére vagy egyéb hasznaínak élvezeteire. Tilos-e tehát a jelzálog alapításakor külön az ingatlan bhtokát, igy az ingatlan hozadékának, gyümölcseinek beszedését, ugy, amint az az ingó kézi zálognál meg van engedve, a hitelezőnek átengedni ? Mielőtt e kérdésre olyan választ adnék, mely jogász barátaimat is meggyőzné annak jogi helytállóságáról, ismertetnem kell Verbőczy Hármaskönyvének az ingatlanok elzálogosítására vonatvonatkozó szabályait. Verbőczy Trípartítumának I. része 81. címének í. § a akkép rendelkezik, hogy az elzálogosítás meghatározása nem arra céloz, hogy valaki a zálogos jószágoknak jövedelmét és hasznait húzza és azon felül még a tőkeösszeget is visszakövetelje, sőt inkább megbélyegzi és kárhoztatja az efféle visszakövetelést és haszonvételt. Mert tudnivaló, hogy aki ilyen módon használja a zálogos fekvő jószágokat, az nyílván uzsoráskodik. 2. §. Ha ellenben minden jövedelmet ("kivételével a költségeknek, melyeket azoknak a jószágoknak fönntartására, azoknak igazi ura is lenni kénytelen volna) a tőkeösszegbe beszámítana, ilyen módon a zálogos fekvő jószágok megtartása nem kárhozatos, hanem igen dicséretes dolog volna és a hitelező ezáltal bebizonyítaná, hogy felebarátja javára kegyeletes munkát végzett. Míg tehát az Ingatlanok zálogbaadása volt a hitel nyerésnek egyik megengedett módja és nem volt tiltva az, hogy a hitelező annak gyümölcseit is beszedje, de mert ezzel a joggal a hitelezők visszaéltek, uzsoráskodtak, az 1852. évi november hó 29-én kelt ósíségi nyíltparancs 19. §. jogérvénytelennek nyilvánította azokat az addig szokásban volt zálogszerződéseket, melyekkel az adós a hitelezőnek ugy zálogosította el fekvő javait, hogy átengedte a kamatok helyett azoknak haszonvételeit. Ugyancsak átvette az 1927. XXXV. t.-c. 24. §-ban ezt a rendelkezést, melyben kimondotta, hogy „Semmis az o'yan megállapodás, amely a jelzálog birtokát, vagy a jelzálogos követelés kamatai fejében a gyümölcsök szedésének vagy egyéb hasznos élvezetének jogát a hitelezőnek biztosítékul átengedi/1 Az ősiségi nyílt parancs szerint az adós átengedhette az ingatlanok gyümölcsei szedésének a jogát azzal a megszorítással, hogy azokkal a hitelező elszámolni tartozott, mert kamatok fejében a gyümölcsöt meg nem tarthatta, hanem a kiadások és a kamatok levonása után a tiszta hozadék tőketörlesztésre volt elszámolandó* Ilyen értelmezést enged meg az ősiségi nyiltparancs, amikor csak azt tiltja el, hogy a kamatok a haszonvételekben nyerjenek kielégítést. Ennél tovább ment aj. T. 24. §. második bekezdése, ami-