Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 4. szám - A perújításról (Folytatás)

84 Az egyidejűleg: elbírált másik kérdésben elfoglalt álláspontja indokolásaként a kír. Kuría mindössze arra mutat rá, hogy nincsen törvényes, vagy a bírói gyakorlatból meríthető akadálya annak, hogy az a kereset, amelyet helytenül neveztek perujításí keresetnek, mert tartalma szerint uj (önálló) kereset, ilyenként elbíráltassék. * befejezésül megemlítem, hogy az alsóbíróságok és a jogkereső közönség sokszor figyelmen kivül hagyják azt a ma már vitán felül álló eljárási szabályt hogy az újított perben a felek megtartják alapperbeli állásukat. Tehát az alapperben alperesként szereplő fél a perújítást eljárásban mindig alperes marad akkor is, ha történetesen ő adta be a perújítást keresetet. Megkülönböztetésül leghelyesebb — a „perújitó fél*4 mintájára (Pp. 572. § harmadik bekezdés) — „perújító alperes**-nek nevezni; de nem helytelen és szokásos az „újító alperes" kitétel is. Következésképpen az alapperbeli felperes az ujitott perben szintén nem veszti el a felperesi minőségétt akkor sem, ha nem ő, hanem az alapperbeli alperes élt perújítással. Gyakori, de nem kevésbé téves a perúiitó fél ellenfelének megjelölésénél az „újított44 jelző használata is. cAz utóbbi csak az „újított per4* kifejezésben perrendszerü, (Pp. 564. § utolsó bekezdés, 567. § és 572. § harmadik bekezdés) szemben az „alapper*4 elnevezéssel, amelyet a törvény a perújitási eljárás szabályozásánál ugyancsak következetesen használ.