Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A fürdőhelyeken végzett román kisajátítások felülvizsgálása

55 amelynek megoldása részben érthető okokból késik, — mégis rá kell mutassak a román agrárreform során végrehajtott íngatlanelkobzásoknak egy olyan csoportjára, amely véleményem szerint nem tartozik a román agrárreform általános revíziójának körébe és attól függetlenül, a legrövidebb időn belül rendezhető volna. A fürdőhelyeken végrehajtott kisajátításokról van szó. Ehhez a jogalapot a Monitorul Ofícial 1921. július 30-án megjelent számában közzétett földreformtörvény I. § 3. pontja teremtette meg. Ennek értelmében kisajátíthatok voltak a fürdőközpontokban területek abból a célból, hogy ezeken munkások, hivatalnokok és más, szerény körülmények közt élő személyek számára kisgazdaságok létesíttessenek. Ugyanezen törvény 14. §-a pedig kimondja, hogy a fürdőközpontokban szükség esetén olyan beltelkek is kisajátíthatok, amelyek a törvény kihirdetésétől számított 5 évig beépítetlenül maradtak, amenynyiben a törvényjavaslat benyújtásáig szőlővel vagy gyümölcsfával ezeket be nem ültették. Ugyanezen törvényhely ugy rendelkezik azonban, hogy egy házastelekre legfeljebb negyedhold hasitható ki és az ilyen házhelyben részesültek kötelesek az építkezést a bírtokbalépéstől számított 5 éven belül megkezdeni, mert ellenkező esetben elvesztik mind az ingatlant, mind az ingatlan vételárára már teljesített fizetéseket. Sajnos, hosszas fáradozásom ellenére sem sikerült pontos adatokat beszerezzek arra vonatkozólag, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása az egyes fürdőhelyeken milyen helyzetet teremtett, mekkora területeket mozgatott meg, kiktől vett el és kiknek juttatott ingatlanokat. De végeredményben a pontos adatgyűjtés hatósági feladat. S minthogy mégis legalább némileg pontos adatokat tudtam beszerezni Szováta-fürdőt illetően, ennek alapján megengedhetőnek tartom, hogy a kérdéshez hozzászóljak. Hiszen valószínűnek tartom, hogy legalább ís hasonló lehet a helyzet a többi fürdőhelyeken is. Előre kell bocsátani azt a köztudomású tényt, hogy az erdélyi fürdők túlnyomó nagy része és a fürdőtelepeken levő telkek az ímpéríumváltozás idején magyar