Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Patronázs felújítása

E, számú rendelet a 7. §-ban ennek az igénynek érvényesítésére a rendelet hatálybalépésétől számított egy évi záros határidőt szabott, amely hivatalból vizsgálandó határidő J942 évi február hó 23-án már lejárt, nyilvánvaló, hogy kérelmező kérelme elkésett s így azt a kir. ítélőtábla a Pp. Í4Í, §-ának rendelkezéséhez képest visszautasította. (A nagyváradi kir. ítélőtábla P. í. 1259 — 1942. izámu határozatából.) A valóságos érték megállapítása szakértői feladat. Helyes az elsőbíróság ama megállapítása, hogy a kérelem tárgya ingatlanért a panaszlottak által az Í956. évi június hó 27. napján fizetett vételár és az ingatlannak ugyanakkor fennállott rendes forgalmi ára közötti — alig 13—J4°/o-ot kitevő — 3200 leu különbözet a kérelmezőket kárenyhítés követelésére feljogosító súlyos kárnak és a vevők oldalán a méltányossággal össze nem férő aránytalan nyereségnek nem tekinthető. Kérelmezők azonban kezdettől fogva arra hivatkoztak, hogy a 21.000 leu vételár mélyen a valóságos érték alatt maradt és kártalanítási követelésüket is kifejezetten erre a körülményre alapították. Az elsőbíróságnak a valóságos értékre vonatkozóan tett ténymegállapítása kérelmezőknek ezt az állítását megcáfolni látszik. Ámde az elsőbíróság ezzel kapcsolatban — minden megokolás nélkül — abból a téves feltevésből indult ki, hogy az ingatlan valóságos értékét az Í9í0. évbeli és az 194L évi február hó 23. napján volt forgalmi árak középarányosa adja, holott ennek a számítási módnak nincsen semminő törvényes alapja. Az Í440—194Í és 3000 - J942. M. E számú rendeletek alkalmazási körében a valóságos érték • irányító jellegű és általános érvényű rendeleti szabályozás hiányában — egyike azoknak az ügydöntő ténykérdéseknek, amelyeknek a megítéléséhez szükséges szakértelemmel a bíróság a dolog természeténél fogva nem rendelkezik. Az tehát perrendszerüen és megnyugtató eredménynyel csak a Pp. 350 és köv. §§nak megfelelően foganatosított szakértői bizonyítás segítségével állapítható meg. Az e célból már az elsőbíróságí eljárásban is beszerezni kért kisajátítási íratok éppen ezért — eltekintve az irányadó voltuk ellen az elsőbiróság részéről felhozott valóban helytálló érvektől — a valóságos érték igazolására önmagukban véve nem alkalmasak. Mindamellett a szóbanforgó kisajátítási iratokban szereplő ingatlan árak — az elsőbiróí végzés indokolásában hangsúlyozott aggályok szemelőtt tartása és tüzetes mérlegelése esetén — egybevetve a földmívelésügyi minisztériumnak a felfolyamodásban említett J°Í4. évi hivatalos kiadványában foglalt földárakkal, egy szakember által az ingatlan eladáskori valóságos értékének a kiszámításánál bizonyára okszerűen felhasználhatók. Ennek előrebocsátása után, minthogy a valóságos értéknek szabályszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás utján való megnyugtató megállapítása nélkül dönteni