Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 7. szám - Az igénybevétel elől elvonás [1. r.]

164 70. Mai viszonyok között nem értékelhető házingatlan a jövedelmezőség alapján. Ami azt az alperesi felülvizsgálati támadást illeti, hogy a fe lebbezési bíróság az ingatlannak jövedelmezőségi (hozadéki) alapon kiszámított értékét nyilván helytelen ténybeli következtetéssel hagyta figyelmen kívül, a Kúria alaptalannak találta. A lakbérek kötöttsége, illetőleg a béremelésnek átmeneti korlátozása ugyanis a házingatlanok jövedelmezőségének szabad és természetes kialakulását a korlátozás tattamára megakadályozza, az ekként nem a kereslet és kínálat tőrvényei szerint kialakult, átmenetileg korlátozott jövedelerrből tehát az ingatlan értékére megnyugtató következtetés nem vonható, annál kevésbé mert a bér emelés korlátozása rendszerint olyan gazdasági viszonyok között szokott bekövetkezni, amikor az értékálló elhelyezkedést kereső tőke szívesen vásárol ingatlant még abban az esetben ís, ha az egyelőre igen kevés, vagy akár semmi jövedelmet sem hoz. A fellebbezési bíróságnak az az indoka tehát, amellyel a hozadéki alapon kiszámított ingatlan értékét figyelmen kívül hagyta, megfelel az okszerűség törvényeinek. (Kúria P. V. 3652 -J942. 1943. V. 19. Gébért.) 71. A hatósági hozzájárulás visszahat az ügylet kötésének időpontjára. Iratellenség címén támadja az alperes a fellebbezési bíróságnak azt a tényállapítását, amely szerint a perbeli házingatlan az 1918. évi október hó 27. napján már felperes tulajdonában állónak volt tekintendő. Ez a panasz azonban alaptalan. A sz. kír. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 8. sorszám alatt található 59 329 Í922. irattári jelű iratainak tartalma alapján ugyanis tényként állapítható meg (Te. 40, §.), hogy a kereseti házingatlant a felperes az (918, augusztus 24. napján kelt közjegyzői okiratban foglalt adásvételi szerződéssel vette meg a korábbi tulajdonostól és hogy a felperesnek az 1918. augusztus 26. napján 6989 -1918. tk. szám alatt iktatott kérelmére a telekkönyvi hatóság az adás-vételi szerződés alapján az 1918 augusztus 27. napján ugyanazon szám alatt kelt végzésével a tulajdonjogot a felperes javára a sz 724. számú telekkönyvi betétben előjegyezte. A romái belügyminisztérium kolozsvári vezérigazgatósága a szóbanforgó adás-vételi szerződést 1922 február 2. napján 2257—1922. szám alatt jóváhagyta, végül, hogy e jóváhagyásra tekintettel a telekkönyvi hatóság 1922 május 4-én 1364—Í922. tk. szám alatt kelt végzésével az előjegyzés igazolása folytán a tulajdonjogot a felperes javára bekebelezte. Az pedig nem ís volt vitás a felek között, hogy a felperes a szerződés alapján annak megkötésével egy-