Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 7. szám - Az igénybevétel elől elvonás [1. r.]

Erdélyi |««4^B«*« 157 B honvédelem erejétől függő biztonságát védi a törvény s Haki ez ellen az érdek ellen a kérdéses cikk viszonyában H bármely minőségben vét, a bűncselekményt elköveti. ElkövetBheti tehát a tolvaj, csaló, sikkasztó, gyújtogató is éppen B úgy, mint a tulajdonos, birtokos, közhivatalnok, külföldi. A kérdés csak az, hogy a lopott, sikkasztott stb. j| mennyiség volt-e akkora, amennyivel a szabad rendelkezés I' az irányadó rendelet szerint tilos volt, vagyis meghaladta-e | a mennyiség a „házi szükségletre" meghagyottat. Az első helyen emiitett döntésnél az irányadó tényállás szerint 20 liter motalkó volt a tolvajlás tárgya. A motalkó forgalmának korlátozásáról szóló, a 8230—1939. M. E. számú alaprendelet 1. §-a szerint motalkót csak az erre jogosult hatóság által kibocsátott jegy ellenében szabad vásárolni, vagy egyébként megszerezni. Ebből az következnék, hogy a legcsekélyebb mennyiség elvonása is a Hv. T. 206. §-ába ütközik. Csakhogy ez a rendelet a Hv. T. 112. §-ában adott felhatalmazáson alapszik csupán s nem egyúttal a 113. §-on is. A Hv. T. 206. §-át tehát motalkóval kapcsolatban pusztán ennek a rendeletnek alapján — tényelem hiányában — nem lehetne megállapítani, mert a 113. 114. §. felhatalmazása nem terjed ki minden motalkómennyiségre. Aki jegy nélkül szerez motalkót, az az emiitett rendelet szerinti kihágást követ el. Az 540—1941. M. E. sz. r. (s a legújabb 1220—1943. M. E. sz. r.)-hez csatolt II. melléklet azonban a motalkót 5 q-n felüli mennnyiségben zár alá vette. Ez a rendelet már a 113. és 114. §-ra is hivatkozik. Ekként a Hv. T. 206. §-a szempontjából csupán az 5 q-n felüli motalkónak ellopása jöhet számitásba. A Kúria döntése tehát az anyagi jogot nem sértette a motalkó tolvaj felmentésével, szerény nézetem szerint azonban a felmentés indoka nem az elkövető személy alkalmatlansága, hanem a motalkó mennyiségének csekélysége lehetett volna. A második döntésnél 41 kg. árpa jogtalan eltulajdonítása volt a vád. A 4500—1941. M. E. sz. r. hatályosságának idején — mivel közelebbi meghatározás nélkül „gabonafelesleg" felajánlásáról beszél a rendelet s a „felesleg" illetve „házi és gazdasági szükséglet" mennyisége a tényállásból nem derült ki, — ennek a tisztázására szükség volt. Ez nem könnyű feladat, mert a rendelet még semmi támpontot nem adott. Az 1942. évi termést szabályozó 3600— 1942. M. E. számú rendelet azonban már pontosan meghatározta a*kenyérgabonafejadagot is és a gabonából csak