Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - Jegyzetek a pengő értékállandósága problémájához

Erdélyi lóvéiéi 139 meghosszabbodott vagyoni viszonyaira való utalással a fizetést beszüntette. Az alperes ezt a támogatást ajándékjellegü juttatásnak minősítette ugyan A-4 jelű levélben, dc ugyanebben hangsúlyozta azt ís, hogy a felperes sorsa iránt férje emlékére való tekintettel belátással és jóakarattal viseltetik, ami telekkönyvi bekebelezés nélkül ís elengedő biztosíték a felperes részére (Te. 40. §) A bírói gyakorlat értelmében a kegydíj a teljesített szolgálatokra tekintettel az alkalmazottnak, vagy családtagjának önkéntesen adott juttatás, amely azonban önkéntes ajándékszerü jellegét elveszti és nyugdíj természetű járandósággá válik, ha a munkaadó a kegydíj fizetését kifejezetten elvállalja, vagy ha fennforgó körülményekből ilyen kötelezettségvállalásra irányuló szándékra lehet következtetni. A felperes részére kiszolgáltatott havi 50 pengő az irányadó tényállás alapján bíróilag ís kikényszeríthető kegydíjnak minősül, mert a fizetési ígéret a fent kiemelt körülményeiből s abból, hogy a kérdéses összeget az alperes majdnem két éven át rendszeresen folyósította ís, okszerűen lehet következtetni az alperes kötelezettségvállalási szándékára. (Kir. Kúria P. II. 5U9-Í942. sz. határozatából). 61. Megszállás alatt tett feljelentésből eredd kár megtérítése iránti igény. Külföldi hatóságoknál elfekvő iratok beszerzése megkisérlendö. Míg az meg nem hiúsul, nem állapítható meg a sikertelenség. Ami a felpereseknek a 10.000 pengő nem vagyoni kár megtérítése iránti igényével kapcsolatos felülvizsgálati panaszát illeti (amely igényt a felperesek abból származtatják, hogy — állításuk szerint — az alperes őket a csehsz'ovák állami főhatalom fennállása idején az ottani kőzhatóságí szerveknél a csehszlovák u. n. rendtörvénybe ütköző kémkedés miatt feljelentette és ennek következtében a felpereseket a csehszlovák hatóságok körülbelül Í5 hónapon keresztül fogva tartották) e tekintetben helytálló a felpereseknek az a felüVízsgálátí panasza, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében megsértette az anyagi jogot, am'kor a felperesek által idevonatkozóan felajánlott bizonyítás mellőzésével azon az alapon utasította el a felpereseket ezzel a keresetükkel, mert az akkoriban érvényben volt csehszlovák u. n. rendtörvény különbeni büntetés terhével feljelentési kötelezettséget rótt azokra a csehszlovák állampolgárokra, akik ide vonatkozó valamely ténykörülményről tudomást szereztek. Általános nemzetközi magánjogi szabály ugyan, hogy tiltott cselekmény elkövetéséből folyó kártérítési igény elbírálásánál a cselekmény elkövetésének helyén és idején hatályban volt jogszabály alkalmazandó és az ís igaz, hogy a per adatai szerint a felperesek beismerték, hogy az alperesnek ez az általuk állított és bizonyítani kívánt feljelentése nem volt alaptalan, ámde általános ér' vényti jogszabály az ís, hogy a jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében — mégha azok közjogi természetűt kötelezettségek ís — a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell