Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 6. szám - A "valóságos érték" meghatározása
124 mint a jelentősebb élelmezési, ruházati, építési és egyéb cikkeknek leu-áraít 1927-től 1930. aug.-íg terjedő időben (amiből sajnos a főbb gazdasági haszonállatok árai hiányzanak) és ezen árak nagymérvű ingadozása mutatta meg világosan, hogy mennyire megbízhatatlan eredményre vezetett mind az a kísérlet, mely értekálló vagyontárgyként a nagyobb gazdasági haszonállatokat vagy éppen a búzát vette alapul s ezeknek az ára alapján számította ki az ingatlan árát sokszor a magyar gazdáknál ismert azon tapasztalati átszámítási kulcs segítségével, mely szerint egy pár jó ökör vagy 40 mm. buza ára egyenlő egy kat. hold szántóföld árával. Ez a megoldási mód azért sem volt kielégítő, mert különösen a buza a nemzetközi spekuláció tárgya volt és ez nyomta le annak árát tekintet nélkül a termelési költségekre annyira, hogy a buza ára az 1930. körüli években mélyen a termelési költségek alatt volt. A közben (1942. V 14.) életbelépett 3000-1942 ME r. azután jogszabállyá emelte a valóságos érték alapulvételét a kár íll. nyereség megállapításánál kimondván, hogy kártalanítás megítélésének annyiban van helye, amennyiben az elidegenítés idejében és helyén fennállott forgalmi ár az ingatlan valóságos értékétől lényegesen eltért; a bíróságok gyakorlata szerint az elidegenítés idejében volt valóságos értékéket kell megállapítani (lásd a nagyváradi kír. ítélőtábla P. 916—941' sz. határozatát az „Erdélyi Jogélet" I. évf. 27. oldalán), ami viszont kizárólag pengőben történt és pedig az 1910—1911. években érvényben volt forgalmi árak alapján, ami mellett azonban figyelembe vétetett a főhatalomváltozáskorí és a kereset ('kérelem) beadásakorí forgalmi ár is. Ez a megoldás megfelelőnek bizonyult mindaddig, amíg a pengő értéke nagyjában állandó volt bár a logikának nem felelt meg mindenben az, hogy az adásvételkori valóságos érték pengőben állapíttassék meg, amikor ez az eladás idején és helyén nem volt törvényes fizetési eszköz, sőt 1927. január 1. előtt egyáltalán, tehát Csonkamagyarországon sem volt forgalomban. A pengő vásárló erejének jelentős mérvű csökkenése és az ingatlanok árának ezt követő nagyobb mérvű emelkedése után azonban kiderült, hogy