Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám

121 ÖTVEN ÉVE tett ügyvédi vizsgát a marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottság előtt folyóiratunk főszerkesztője, az erdélyi jogásztársadalom egyik büszkesége: Dr. Zágoni Bodolla Ferenc marosvásárhelyi ügyvéd, a kúria ügyvédi tanácsának tagja . . . Alig ideje, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem arany diplomával tisztelte meg : s most, az uj ritka szép jubileum, az ügyvédioklevél szerzés félszázados fordulója alkalmából — az egyelőre csak magas Ígéretekben és az elvitathatatlan történelmi jogban gyökerezve eszmeileg létező, de tényleg nem működő marosvásárhelyi egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság helyett az „arany oklevél"-et e formában nyújruk át neki: tisztelő kartársai, minden néprétegre kiterjedő és generációkat átölelő ügyfeleinek serege s legelsősorban : tanítványai .. . . . . mert számosak az ő tanítványai. Hiszen attól eltekintve, hogy a Marosvásárhelyi gyakorlati bírói és ügyvédvizsgáló bizottságnak, majd egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottságnak hosszú időn keresztül ismert és becsült tagja volt.. . állítom, hogy többé kevésbbé tanítványainak vallhatjuk magunkat mi, jogásztársai, mindanynyian, kiknek alkalmunk volt és van figyelemmel kisérni művészetté nemesített ügyvezetését, egész ügyvédi munkáját. Tudatosan vagy öntudatlanul, minden bizonnyal igyekszünk meríteni tőle: legalább abból, ami megtanulható . . . s csodáljuk azt, ami elleshetetlen : annak a „több'-nek a felcsillanását, mely Erdély egyik legnagyobb gyakorlati jogászává tette és avatja. Művész. Sokszor úgy érzem : nála csak alkalom a jog tudása — mint muzsikus kezében a hangszer — hogy szellemének ötlettermelő gazdagságát azon keresztül kiélhesse. Ügyvéd. Nemcsak elhelyezkedés, de természet szerint is — nem is lehetne elképzelni őt másnak, életeleme a harc! Sokszor elnézem: utánozhatatatlan nyugalma mögött, hogy lávázik a győzelem szomjas kívánása — erős emberek mámora — ahogy tétre szögezett lélekkel ül pillanatig sem lankadva, s hogy