Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya

íóé adatot nem tartalmaz. De abból, hogy más napokon a délelőtti órákban ís vett át küldeményt, február hó 23 napján pedig, holott a: államvasutak és a posta áítai szolgáltatott adatokból az tűnik ki, hogy a posta a dé'í órákban Sz-í-be a ár kezelve volt, postai küldeményt 8 óra után mégsem vett át, azt kellett meg állapítani, hogy ezen a napon a déli órákban a kir. törvényszék kiküldöttje nroi jelent meg a postahivatalban. Helytálló ez a következtetés annyival inkább, mert azt, hogy az átvett postát nem vezették volna be a postakönyvbe, a kir. törvényszék elnöke nem állítja. Viszont a küldeménynek át vételére Való rendszeríntí jelentkezés Í942. évi feb uár hó 23. napjának reggel 8 óráját követő déli időben annál kevésbbé volt mellőzhető, mert a Budapest irányából érkező posta reggel 8 íg nem kerülhetett kezelés alá, minthogy a postát szállító vonat az állomás főnökség értesítése szerint iéggel 8 óra körül érkezik az állomásra, tehát 8 órakor a postai küldemények a postahivatalban nem váltak átadhatókká. A Tüsz. 19 §-a szerint a más hatóságoktól étkezett valamint a a postakönyvvel hozott beadványokat a hivatalos idők alatt el kell fogadni és a 22. §. szerint ezek a beadványokat érkezésük napján kell lajstromozni. E bből k ö vetkezik, hogy am eny nyiben a kir tőrvényszák kiküldöttje JÍH3. február 23 án ís jelentkezett volna a déli órákban a posta átvétele végett, úgy ahogy a rendes ügyvitel szerint jelentkeznie kellett, ez esetben a felperes keresete í°42. évi február hó 23. napján lajstromozás alá került volna. Az ezekszerínt csupán ügyviteli szabálytalanságra visszavezethető má napi lajstromozás a felperes terhére nem róható, ennélfogva a félperes keresete elkésetten beadottnak nem tekinthető, miért ís a fellebbezési bíróságnak a felperes keresetét elkésettség okából elátasító határozata téves és jogszabályt seri és ez a döntés fenntartható nem volt. M. kir. Kúria P. V. 4325 Í942. sz. határozatából.) 39. Gondnokság alatt álló elmegyenge egyén cselekvőképessége elbiiálása szempontjából nem az a döntő, hogy elvont, orvosi szempontok szerint elmebeli állapota amenynyiben kifogásolható, hanem hogy vájjon a konkrét ügylet megkötésénél: figyelemmel az összes körülményekre: megállapítható-e, hogy az illető elmebeli állapota zavaró módon hatott közre az ügyletkötéshez szükséges akaratelhatározó képesség megnyilvánulásában. Az irányadó tényállás szerint a megtámadott jogügylet felperesnek az Í877 : XX. t. c. 28. §ának b. pontja alapján történt gondnokság alá helyezése előtt 1932. évi szeptember hó \9*. napján jött létre. Ebből a tényállásból kiindulva a perben az volt a döntő kérdés, hogy az utóbb gyengeelméjünek nyilvánított felperes a jogügylet megelőző létrejötte idejében az annak érvényessége szempontjából szükséges szabad akarat elhatározási képességgel rendelkezett e ? A gondnokság alatt nem álló