Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 4. szám - Lehet-e jogerősen elbírált konverziós jogosultság kérdését önálló keresettel ujabb bírói döntés tárgyává tenni?

95 került magyarországi területen a korona árfolyama nem követte az anyaországban lévő koroná nak az ottani politikai és gazda­sági viszonyok okozta árfolyam zuhanását és köztudomás szerint a román fizetési eszközként szol­gáló leuval szemben X: 3 arány­ban szolgált továbbra is fizetési eszközként a forgalomban a ké­relmező vétele idejében. A kérelmező által a maga J/2 illetőségéért fizetett 90.000 kor. tehát 30.000 leunak felelt meg s minthogy A kérdéses időben a leu árf jlyama Í00 : 19 volt, a sv. frankhoz viszonyítva, a kérelme­ző 8500 sv. frankot, 8122.5 ar. koronát, azaz 9422.10 pengőt fize­tett az őt illetett í/a részért. Ezzel szemben tekintettel arra, hogy a leu árfolyama 1921. nov. 19. napján 100: 3.42 sv. frank volt, kérelmező csak 3391.95 pen­gőt kapott az őt illetett felerész vételárban. Kérelmező tehát az elidegenítés következtében súlyos kárt szenvedett. Téves az eísőbíróságnak az az álláspontja^ mely szerint vevő­féllel, mint érkőlcsí testülettel szemben nem lehetne helye a hivatkozott §-ban szabályozott kárenyhítésnek, mert vevőfél az ingatlant kult arcéiokra vásárolta. Téves ugyanis már azért is, mert ilyen megkülönböztetést maga a rendelet sem tesz, de téves azért is, mert a vevőfél, mint erkölcsi testület éppen ezen jellegéből ki­folyólag céljai megvalósítását az ősszlakósságnak legalább ís egyen­lő — ha nem is vagyoni állás­hoz képest haladó (progresszív) — arányban megkövetelt részvétele mellett s nem az egyes lakosok­nak aránytalan és méltánytalan megkárosításával szabad és kdl munkálnia. (A nagyváradi kír. ítélőtábla P. I'. 346-1943. sz. határozatából.) 3S. A perorvoslat elbírálására hi­vatott bíróság mindig hivatalból vizsgálja, hogy van-e perorvoslatnak helye - s ennek kapcsán jogosult felülvizsgálni vájjon a perorvoslat előterjesztésének időpontjában a pertárgyhoz simuló perorvoslati ér­ték nem haladja-e meg köztudomá­súlag a perorvoslat kizárására irá­nyuló értékhatárt. A felperes keresetében 60 öl I. oszt egészséges bükk tűzifának kiadására vagy ellenértékként 2.100 pengő tőke megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőbíróság és vele egye­zően a fellebbezési bíróság a ke­reseti fa ölenkéntí ellenértékét 194Í. év őszé-e vonatkozóan 30 pengőben állapította meg. Ezt az értékmegállapítást a felperes sem fellebbezéssel, sem felülvizsgálati kérelemmel nem támadta meg. Ily számítás mellett pedig a pertárgy értéke 1800 pengő lenne, amely összeg alatta van a 49.000 -1930. I. M. sz. rendelet 2. §. 5. c. pontjában meghatározott 2000 pengőnek, és a felperes felülvizsgálati kérelmében elmulasztotta a Te. 37. §. 3. bek. értelmében valószí­nűvé tenni azt, hogy a felülvizs­gálati érték meghaladja a 2000 pengőt. A bíróság azonban mindig hivatalból vizsgálja, hogy fellebb­vítelnek van-e helye, és minthogy a bírói gyakorlat szerint megengedendő a felülvizs­gálat, ha a pertárgy értéke illet­ve a felülvizsgálati érték a felül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom