Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 4. szám
76 kitűzött tárgyalási vagy perfelvéIcli határnap elmulasztása csak akkor jár jogkövetkezménnyel, ha a mulasztás törvényszerű idézés ellcnére következett be. £ körülmény azonban a jelen esetben nem létesik, mert az Í932. január 22-érc kitűzött fellebbezési tárgyalásra peres felek meg sem idéztettek, mivel az akkor érvényben volt román bélyegtörvenyben előirt idézési bélyeg le nem rovása miatt az idézés ki sem bocsáttatott. Ennek folytán tehát az 1932 január 22=ére kitűzött fellebbezési tárgyalás elmulasztásáról szó sem lehet, s így a per szünetelése meg sem kezdődhetett és ennek hiányában az alperesi fellebbezés joghatálya 3 évi szünetelés indokából megszűntnek nem tekinthető. Mindezek következtében a Pp. 543. §. 2=ik bek. értelmében a fellebbezési bíróság ítélete feloldandó 's- a törvényszék a felperesi fellebbezés elbírálása végett további eljárásra és újabb határozathozatalra volt utasítandó. (Marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla P. II. Í3Ó41941. sz.) 24. A volt román bíróságok által házassági bontóperekben hozott — de ki nem kézbesített határozatok feleknek kikézbesí« tendők. Felperes alperes ellen a Visszacsatolt területen volt román törvénye szék előtt indított bontókeresetet s még a -Bécsi döntés előtt végítélet hoz*tott a perben, azonban az a felekkel nem közöltetett. Felperes a Bécsi döntés után a volt román törvényszék helyébe lépett kir. törvényszéknél kérelmet terjesztett elő az ítélet közlése iránt. A kir. törvényszék az itélet közlését a HT. 114. §-ára hivatkozással megtagadta. Felperes felfolyamodása folytán a kir. ítélőtábla az I. bíróság . végzését megváltoztatva az itélet közlését elrendeli, ugyanis & 8220-1940. M. E. számú rendelet 3. §-a értelmében,' azokban az ügyekben, amelyek a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen valamely román bíróság előtt a bíróság működésének megszűnéskor folyamatban voltak, az eljárást a magyar bíróságoknak folytatniok kell, kivéve a most idézett rendelethely 1 -4. pontjaíbíin felsorolt ügyeket, amelyek között azonban a státus perek közül a 2. pont szerint, csak a külföldi állampolgárok személyi állapotát tárgyazó per szerepel. Téves tehát a kir. törvényszék álláspontja, amelynek alapján a HT. 114. §-ára utalással, az ügyben a román bíróság által hozott, de a felekkel még nem közölt ítéletnek a részükre leendő kézbesítése iránt előterjesztett felperesi kérelmet, elutasította. A HT. 114. §-a alkalmazásának a kérdése ugyanis, amennyiben a szóban lévő román biróí határozatot az alperes vagy a kir. ügyészség fellebbezéssel megtámadja a fellebvitelí bíróság hatáskörébe tartozik. Ha viszont ez • a határozat, fellebbezés hiányában alakilag jogerőre emelkednék, ez esetben a 822o-194o. M. E. számú rendelet 48. §. 2. bekezdése 2. pontjának, a Pp. 414. §. 4. pontjával egybe-