Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A Pp. 110. §-a alapján eljáró igazolatlan perbeli képviselő jogköre

14. A bírói letétek kiutalásán nak tárgyában a határozathozatal felfüggesztendő a kérdés felsőbb szabályozásának megtörténtéig. Felperes kéri az alperes által a marosvásárhelyi volt román törvényszéknél elhelyezett bírói le­tét részére való kiutalását. I. bíróság a kiutalás tárgyában határoz, alperes felfolyamodása folytán eljáró kir. ítélőtábla az l. bíróság végzését megváltoztatja, a letét kiutalásának kérdésében a határozathozatalt felfüggeszti és utasítja a kir. törvényszéket, hógy a román megszállás ideje alatt keletkéz ett bírói letétek kiutalása kérdésének felsőbb szabályozása után a kiutalási kérelem felett hoz­zon ujabb határozatot. Köztudomású ugyanis, hogy a keleti és erdélyi felszabadult ország­részen a román megszállás alatt a bírói letéteket a román központi letéti pénztár szervezetére vonat­kozó, akkor érvényes jogszabályok rendelkezéseinek értelmében a bu­karesti székhellyel bíró központi letétpénztár számlájára vételezték be s a megyei pénzügyígazgató­ságok oda utalták be és a kiuta­lást a bíróságok ugyancsak a köz­ponti letéti pénztár számlájára eszközölték az eredeti letéti bárcá­nak kiadásával, a pénzügyigaz­gatóságok pedig csak a letéti bár­cák ellenében fizették kí a letéte­teket. Tehát a letéti bárcák teste­sítették meg a letéteket, anélkül letét nem létezett. Minthogy a bécsi döntés után a volt román bíróságok és ható­ságok a letéti nyugtákat maguk* kai vitték, a letétek összege pedig a Bukarestben székelő román köz­ponti letél pénztárnál maradt s minthogy a ' m. kíc. ígazságügy­minisztériumnak a kir ítélőtábla által e tárgyban tett jelentésére vonatkozó Lirata szerint Magyar­ország cs Románia között az elvitt biroi letétek rendezése tekintetében a mai napig sem jött létre meg­állapodás : ezért a letét kiutalása tárgyában való határozathozatal felfüggesztendő és az első bíróság utasítandó volt, hogy a kérdés felsőbb szabályozása után hozzon ujabb határozatot. (Marosvásár­helyi kir. ítélőtábla P. 1.839 -1941 /s«) -15. Az 5777-1941. M. E sz. r. ó § 1. pontja alkalmazhatósá­gának kőre. Felperes azon a cimen mondott fel alperesnek, hogy a lakásba maga akar beköltözni. Előadta, hogy sógorától bérelt lakásban la­kik, az neki felmondott, ő a fel­mondást elfogadta, fgy saját ré» szére lesz szüksége a lakásra. Alperes a bírói uton eszközölt felmondás érvénytelenítését kéri. Ta­gadja, hogy az 5777-1941. M. E. sz. rendelet 6. §. 1. pontjában a felmondási jog hatályos gyakorlá­sának előfeltételét képező méltány­lást érdemlő ok felperes részéről fennforogna. Felperes más város­ban lakó és más varosban üzlettel bíró sógorától bérli a lakást, tehát a felperes által kapott felmondás színleges s csak azt célozta, hogy felperes alperessel szemben ürügyet nyerjen a peresfelek közötti bérleti viszony megszüntetésére. Felperes sógora kihallgattatván tanuként, a bíróság tényként álla­pította ugyan meg, hogy tanú ál­tal a felpereshez intézett felmondás komoly volt: ám tanú azért akart Marosvásárhelyre költözni, mert feleségének szülei Marosvásárhelyt laknak és gyermeke itt jár ískp*

Next

/
Oldalképek
Tartalom