Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám

Erdélyi |o^él«»ft 113 tudott, s maradisága a jövő élet normájának kialakításánál csak a kerékkötő szerepét jelentette. Házassági vagyonjogunknak az előzőkben ismertetett rendszere bár lia elvileg a régi törvényi alapokban gyökerezik is, intézményszeríí részletes kifejlődéséhez a szokásjogi úton képződött jogtételekből nyerte az éltető erőt. Ha a kodifikált jogszabályokhoz szokott jogásztársadalomnak eme újabbi szokásjogi tételek áttekintése kezdetben fáradságos munkát is fog adni, a szokásjogi szabályokból kiáramló szellemiség üde korszerűsége s eszme tartalmisága nyilván kárpótlást fog nyújtani a jogalkalmazás terén jelentkező nehézségekért. Az „érték" és „forgalmi ár" viszonya az erdélyi ingatlanok elidegenítéséből származó kárenyhítési követelések elbírálásánál. Irta : Ruszthi Károly dr. ügyvéd, NyÁrádssereda. Csak néhány hete adta ki a m. kir. minisztérium az 1440—1941. M. E. sz. rendelet (alábbiakban egyszerűen: alaprendelet) 7. §-át értelmező 3000—1942. M. E. sz. rendeletet (alábbiakban : értelmező rendelet), máris megállapíthatjuk, hogy az értelmező rendelet lényege kérdésében már az első napokban merőben ellentétes felfogások alakultak ki és a rendeletben a kártalanítást követelők és a kártalanítási követeléssel megtámadottak egyaránt a maguk álláspontjának diadalát látják. Ez a körülmény sajnos azt mutatja, hogy az eddigi jogbizonytalanságot az értelmező rendelet sem szüntette meg egyértelműen, tehát a rendelettel a jogkereső közönség nem kapta meg azt, amit óhajtott. Az 1440—1941. M. E. sz. rendelet 7. §-ának értelmezését a 3000—1942. M. E. sz. rendelet 1. §-a tartalmazza, amelynek szószerinti szövege a következő: „Az 1440—1941. M. E. számú rendelet 7. §-ának alkalmazása során az a különbözet tekinthető kárnak, amely az ingatlannak az elidegenítés, illetőleg a tulajdonjog elvesztése idejében fennállott értéke és az ellenszolgáltatásnak a teljesítés idejében fennállott értéke között mutatkozik.