Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1-2. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv sírhantjánál

E»aélyi Pontot » Amit a jog korszerű fejlesztésében, a társadalmi igazságosság megvalósításában a magyar királyi Kúria az elmúlt évtizedekben végzett, a magyar biró szociális szellemének, társadalomalakító bölcsességének örök dicsősége. Hazánk elrabolt területeinek visszatérése az anyaországgal való összeforrása szintén a közösségi eszmének, a nemzeti közösségnek diadala. Az új világrendet alakító — az emberiség történelmében eddig még soha nem látott nemzeti és nemzetközi összefogás idejében ma lehetséges volna-e ez az összeforrás másként, mint az ország szervezetének teljes egységével ? Azt hiszem ennek lehetőségét senki el nem ismerheti, aki hazája sorsáért a felelősség tudatát érzi. Amikor tehát egy rég letűnt szomorú kor emlékeivel egy a nemzeti elnyomatásnak idejében reánk szakadt idegen jognak, az osztrák polgári törvénykönyv utolsó földi maradványainak sirhantjánál állunk, a nemzet egységét, állami létünknek ezt az alapvető érdekét kell szem előtt tartanunk azoknak az észrevételeknek a megfontolásánál, amelyek a magyar jogrendszernek főként a családi vagyonjogra és az öröklési jogra vonatkozó rendelkezéseivel szemben elhangzottak és e rendelkezéseknek a keleti és erdélyi részeken küszöbön álló életbeléptetésével kapcsolatban a közelmúlt napokban megismétlődtek. Kétségtelen, hogy jogéletünk, főleg magánjogunk szokáson, birói gyakorlaton alapszik. Ámde a szokásjog az u. n. irott jogtól — a törvénytől — csupán keletkezésének történeti kifejlődésében tér el ; az érvényre jutott szokásjog azonban — ha az „egy terület lelkéből fakadt" is „folytonos gyakorlás utján nem a jogalkotás rendes formái között létesült" is: éppen olyan jogszabály, mint a törvényi jogszabály, amely szintén nem más, mint egy terület lakosai lelki világával megegyező jogi meggyőződésének kifejezője. Egy terület jogának más területre való átültetésénél tehát semmi elhatározó jelentősége nincsen annak, hogy az átveendő jogszabály szokás alapján vagy törvényalkotás utján keletkezett-e és hogy ennek az aggálynak gyakorlati alapja nincsen, arra a választ a római jog szokás jogi szabályainak európai recepciója eléggé szemléltetően megadta,