Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - Tettek és tervek a magyar-osztrák közeledésben. Kulturpolitika - társadalmi kapcsolatok - gazdaságpolitika

gos Magyar Kereskedelmi Egyesülés elnökének karácsonyi cikke az egyik bécsi napilapban, melyben osztrák-magyar vámunió gondolatát veti fel. Ugyancsak elméleti téren igyekeztek kérdéseket tisztázni Kienböck Viktor, az O. Nemzeti Bank elnöke, Taucher Vilmos kereskedelmi miniszter s Herbert Ludwig érdekképviseleti elnök részint a világgazdasági helyzetről, részint pedig a magyar s osztrák kereskedelmi kapcsolatokról Budapesten tartott előadásaikban. (3.) Szociális téren is teendőket látunk a gazdaságpolitikában: a kultúrális egyezmény lehetővé teszi a csereösztöndíjak révén egyetemi hallgatóknak Bécsben, illetve Budapesten való tartózkodását. Ugyanezt meg kellene valósítani vagy a kormányzatoknak, vagy az érdekképviseleteknek mind a földműves, mind az iparos és kereskedő ifjakkal kapcsolatosan is. » Vázolni próbáltuk, mi történt s mit kellene megvalósítani. Önámítás nélkül mondjuk ki azonban, hogy bán szépek a teljesítmények, ugy az egyesületeket, mint a nagyobbszabású kezdeményezéseket állandóan fojtogatja az anyagi helyzetük sivársága. Rokonszenvvel figyelik a gazdasági élet minden kultúrális ügyet támogató vezetői a munkát s látva az eredményeket, azt hiszik, hogy hatalmas anyagi erők állanak rendelkezésre, pedig ennek épp az ellenkezője igaz s mindent fillérekből kell kiállítani s az ügyeket ekhós szekér módjára folyton odébb-odébb lökni. Ezzel szemben a munka, mely most véleményünk szerint a legnehezebb feladat előtt áll, mert a tömegeket kell megnyernie — minden eddigi tettével fontos kultúrdiplomáciai szolgálatot végzett. Valódi szolgálat ez, felelőséggel, egy új s kitáruló középeurópai életforma felé, melyet — véleményünk szerint — minden irányban támogatni ugy az osztrák mint a magyar hivatalos helyeknek, a politikai, szellemi s gazdasági élet vezetőinek egyaránt kötelességük kell, hogy legyen. Riegler Imre dr. JULES SAUERWEIN: IGY LÁTTAM (Athenaeum kiad. 264 old.) A magyar újságolvasó előtt nem ismeretlen Sauerwein neve. A két királypuccs, a frankper s a népszövetségi ülések híres francia tudósítója most magyar nyelven is megszólalt s „így láttam" címmel bocsátotta közre legérdekesebb riportjainak egy felette színes és jellemző sorozatát. Talán lehet vitatkozni azon, hogy helyes-e egy olyan külföldi politikai írónak magyar nyelven publicitást adni, aki több alkalommal erősen exponálta magát a magyar üggyel szemben — amint ezt könyvében sem tagadja —, de másrészről tagadhatatlan, hogy éppen ez a jelleg ad könyvének különös érdekességet, hiszen a helyes közvélemény kialakítás érdekében kötelességünk az ellenfél kártyáiba s gondolkozásába is bepillantanunk, mert egyrészt csak így láthatjuk meg saját feladatinkat is tisztán, de másrészt csak így ismerhetjük fel külföldi propagandánk helyes irányát is, mert megtanuljuk kicsit „külföldi szemmel nézni hazai viszonyainkat & politikai problémáinkat is. Sauerwein riportjai úgy térben, mint időben elég „széles mezőt" ölelnek fel. A mai Kina, Japán és Szovjetoroszország aktuális problémái — egy-egy színesi útleírás kapcsán — éppen úgy megvilágítást nyernek, mint a háború utáni Európa szinte valamennyi államáé. Pacelli bíboros, Noske volt német hadügy- és Stresemann külügyminiszter, Radek, Litvinov, Rakovszky orosz népbiztosok ragyogó portréja mellett helyet kapnak a kötetben a magyarországi királylátogatás szereplői, a nagy nemzetközi konferenciák „star"-jai — Briand, Chamberlain, Nitti —, tárgyalás alá kerül a német—francia, orosz —német viszony éppen úgy a közel- és távolkeleti kérdés minden lényeges mozzanata. Sauerwein mestere a tollnak. Rövid és világos mondataival pár sorban grandiózus történelmi freskókat tud olvasói elé varázsolni. Riportokat ír, de az aktuálisban mégis csak a lényeges szempontok kötik le figyelmét. Figyelő, kutató tekintete egyformán értékes és reális következtetéseket tud levonni egy-egy mozdulatból, tekintetből vagy megjegyzésből, akár egy kínai kulival, akár magával a japán császárai áll szemben. Szóval: ember tud maradni politikai nézetei mellett és felett is s bár sohasem csinál titkot belőle, hogy mint francia erről vagy arról a kérdésről így vélekedik, ezen a köteles magatartáson túl azonban nem tudja az emberi elismerést és részvétet megtagadni könyve sok olyan szereplőjétől, akik ellen politikai szempontból harcolni volt kénytelen. Ismeretes, hogy a királypuccs alkalmával Sauerwein tudósításai nem árultak el különös magyar szimpátiát, sőt — azok közzé tartozott, akik hazájuk szempontjából élesen elítélendőnek tartották ezt a „kalandot"; azonban mégis, mikor IV. Károly kiadásának szomorú epizódját írja le, mint szemtanú, alig tudja elrejteni szimpátiáját s politikai „győzelme" nem akadályozza meg abban, hogy emberileg ne helytelenítse azok magatartását, akik ebben az utolsó pillanatban magukra hagyták a királyt. Sauerwein könyve bármennyire „csak" publicisztika, mégis kicsit már történelem is. A háború utáni nemzetközi élet legnagyobb politkai eseményeinek szemtanuja s leghíresebb szereplőinek személyes ismerőse — még ha akarna sem szólhatna úgy ezekről a benyomásokról, hogy históriát ne adjon. Ezzel maga a szerző is tisztában van, mert — amenynyire ez lehetséges egy politikusnál — megpróbál objektív maradni. Ez azonban természetesen nem mindig sikerül neki, mert amint a Monarchiáról és a háború utáni német—francia viszonyról ír — azt semmikép sem tudnánk aláírni. De ez természetesen mit sem von le könyve értékéből. Francia szempontból talán neki van igaza, viszont magyar szempontból nekünk is jogunk van máskép gondolkozni. Meg is tesszük! De hogy a „világ szemével" is le tudjuk mérni problémáink súlyát, ahhoz szükséges, hogy minél több ilyen könyv jelenjen meg a magyar könyvpiacon. Ezért várjuk, sőt kívánjuk s sorozat hasonló értékű kötetekkel való folytatását és kiegészítését. Pongrácz Kálmán dr Páneurópai földrajz- és történelmi konferencia határozatai (Wien, 1937. nov. 25—27.) Ajánlatos a különböző európai államokban a nemzeti történelem mellett a közös politikai, szellemi és szociális mozgalmak történelmét is tanítani, melyek az európai civilizáció fejlődési fokozatait jelzik es melyeknek egyedülálló jellegét köszöni. Ugyanilyen szellemben vétessenek fel a tantervekbe az európai eszme megvalósítására irányuló különböző elméleti és gyakorlati kísérletek, a keresztes háborúktól egészen Briand Európát egyesítő kísérletéig. Az európai kultúra tananyaga nem kezelhető elkülönítetten, hanem foglakoznia kell azokkal a befolyásokkal is, melyeknek más kultúrák részéről ki volt téve, úgyszintén azon hatásokkal is, amelyeket önmaga gyakorolt más kultúrákra. A tanítók mutassanak rá, hogy az emberi egyéniség tisztelete és annak fejlődése képezi az európai kultúra alapját. A konferencia ajánlatosnak tartja különböző országok tanulóinak levelezését és iskolai filmek kicserélését, mint az Európa népei közötti jobb kölcsönös megértés előmozdításának alkalmas eszközeit. 13