Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Ausztria sajtója

terminológiánkban való más értelme miatt. Mert a sajtókamarának nem egyének a tagjai, hanem psak az előbb említett ágazatok egyesületei s a kamara pusztán egy csúcsegyesület képét nyújtja. Az egyének csak közvetve tagiai a kamarának, mindenki csak a maga egyesületének tagja s a kamarai etika is csak az egyesületeken belül érvényesül, mert fegyelmi joghatósága csak az egyes egyesületeknek van saját tagjai felett s nem a kamarának. A kamarához való tartozást nem a kamara, hanem az egyesületek döntik el, tehát például az újságíró előbb lesz az ujságiiróegyesület tagja s csak &zután a kamaráé s nem fordítva. A csucsegyesületi mivolta bárhonnan nézzük is, kidomborodik, ami demonstrálja, hogy itt tulajdonképpen egy központi felügyeleti szervvel állunk szemben.iBár az egyesületi jog olyképen rendelkezik, hogy az egyesületek állami felügyelet alatt állanak, jelen esetben az állami felügyelőt önmaga hatáskörét magára a sajtóra, azaz annak önkormányzati szervére, a sajtókamarára ruházza. Nem jagniegszoríüáis, 'hanem ellenkezően, széleskörű jogkiterjesztés ez valójában. Az a körülmény, hogy Olaszországban s Németországban a politikai rendszerek a kamarák utján a sajtót is a maguk képéilei alakították át még nem jelenti azt, hogy az osztrák kamarai rendszer is ezeket követte volna. Olaszországiban 1922-től 1926-ig tartott a sajtó átalakítása s a Corriera della Sera s a Stampa-nak fascista kézre jutása fejezte be. Az Albert-féle 1848. évi 18. törvénycikket az 1925. évi december 31-i sajtótörvény megváltoztatta s egyrészt a felelős szerkesztőre nézve tett nagyjelentőségű intézkedéseket, másrészt pedig megalkotta az ujság|irók szindikátusát, 'melynek listájába, az albo professionale-be való felvétel után lehet csak valaki ujságiró. Németországban a lapok jórészének erőszakos uton végbevitt tulajdonosváltozása köztudomású, a sajtójogra pedig három törvény rendelkezik: az 1933. év szeptemberében a Reichspressekammer-t állítják fel, októberben a szerkesztői törvényt s novemberben egy gazdasági vonatkozású törvényt bocsátanak ki. A szerkesztői törvény igen szigorú s majd minden önálló munkásságot megbénító rendelkezéseit felsorolni nem tartjuk idetartozónak, annál inkább a birodalmi sajtókamara felállítását. 11 csoportból áll, a törvény szerinti felsorolásban: birodalmi sajtóiszövetség, napilapkiadók, egyéb lapok kiadói, hírszolgáltató irodák, egyházi sajtó, gyorsírók, kiadóvállalati alkalmazottak, újságírók, kiadóvállalati egyéb alkalmazottak, rádiósajtó, ,sajtóteírmékeket (árusító k öny vkereskedök. Az olasz és német kamarákra nézve megállapíthatjuk, hogy mindkettő szűk. Egyik sem valósítja meg azt, amit egy teljességre törekvő rendezésnek magában kell foglalnia: a szociális megoldást, amit épp az osztrák kamara keresztülvisz. Olaszországban csakis ujságirókamara van s a sajtó többi ágazata más kategóriákban nyert elhelyezést, pl. a kiadók a papirgyárosokkal együtt; a német viszont öFSze akarta foglalni az ágakat, azonban egyikét a legfontosabbaknak, a kisembereket, a nyomdai munkásságot kihagyta (a sajtókamarából. Az osztrák kamara története is azt mutatja, hogy itt egy régesrég vajúdó kérdésről van szó, oly időből, mikor az előbbi két országban még kamarára nem is gondoltak. Még 1903-ban írta Dr. Löbl Emil, a „Kultúra és sajtó" c. művében, hogy egy közjogi szerv hiánya az oka a sajtó vitás kérdéseinek s a szociális eszme teljes háttérbeszorulásának. A számos különérdekű egyesület valóban ritkán tudott egyetértésre jutni.. A világháború elmosta az idevágó terveket. 1919től kezdve, — amikor egy ideiglenes értekezlet ült összjei a sajtójogi szabályainak megvitatására — már állandóan felmerül a kamara kívánalma. 1920. február 19.-én a nemzetgyűléshez törvényjavaslatot nyújtanak be egy uj ságirókamara létesítésére. Törvényt ugyan nem hoztak, de '1925-ben a bécsi sajtó egyhangúan kívánja egy oly szerv felállítását, mely a kiadókat s az újságírókat magában foglalja. Doll. fuss kancellár szintén nagy érdeklődést mutatott a sajtó ügyei iránt, Msz ő volt az, aki az osztrák paraszt s kisgazdasajtót újjászervezte, —• mig végül Schussnigg kancellár 1934. decemberében megindította az előmunkálatokat, /melyek eredményre vezettek. 1935. januárjában kezdette meg tárgyalásait Neustádter-Stüíjmjer miniszter s (eredetileg az egész nyomdaipart a kamara körébe kívánta vonni, utóbb azonban ez módosult. A kamara a szabad élethivatások (egészségvédelem, jog, technika, tanítás, művésziét s irodalom, sajtó) 6 rendjének egyik ága. \Feladatai erkölcsiek, kulturálisak s gazdaságiak. Teljességre törekszik mindhárom iránvban s 2LZ osztrákságnak is ékes si meggyőző bizonyítékát, ujat, önálló at, eredetit « eimbertlisztelően szociálisát nyújtva. A kamara jojgi 'személy!, önálló közjogi testület. Székhelye Bécs s hatásköre az egész osztrák szövetségi állam. Tagjai: a munkaadók részéiről 1. az Osztrák Napilapok Testülete, 2. a Heti-, Szaklapok s Folyóiratok Testülete A munkavállalók részéről: 1. az Osztrák Újságírók Egyesülete, 2. a Kiadóihivatali Tisztviselők Egyesülete s a grafikai iparnak tagozata, 3. az Újságokat előállító munkások Szakosztálya. A kamara feladatai: a közösségi szellem ápolása, a kari tekintély emelése, a kar szociális érdekeinek védelme, jóléti s segélyintézmények fenntartása, véleményező s tanácsadó szerve a hatóságaknak sajtóügyekben, megbízottait kiküldi közjogi képviseletére, kiállítja a hivatalos sajtóigazolványokat, ápolja a sajtótudományt, végzi a statisztikai szolgálatot. Élén áll az (elnök, akit a közgyűlés választ s a kancellár- erősit meg tisztségében; a két-két alelnök, a munkaadók (napilapok) s a munkavállalók (újságírók) köréből. Mellettük a 18 tagú igazgatóság, 9 tag a munkaadók (5 a napilapok, 4 egyebek) és 9 tag a munkavállalók (csoportonként 3—3) részéről. Valamennyi tisztség tiszteletbeli. Az igazgatóság az ügyek előkészítésére három bizottságot küld ki: a kultúrpolitikait, a szociálpolitikait s a gazdaságit. Az 'elsőnek az elnöke évenkint változik a munkaadók s vállalók köréből, a másodiknak elnöke munkavállaló, a, harmadiké munkaadó. A kamara két szakosztályra tagozódik — miként mondottuk — a munkaadók 'is a munkavállalók főcsoportjaira. Mindegyik szakosztály maga határoz az őt érdeklő kérdésekben s döntését a kamarai hivatal utján közli a másik szakosztály elnökével. Amennviben az három napon belül nem él kifogással, ami csak jazt .tartalmazhatja, hoigív ez nem pusztán az illető szakosztály saját ügye, 'hanem az egész sajtóé, — akkor a szakosztály határozata kötelező kamarai határozat erejére emelkedik. Mindegyik szakosztály 36—36 tagból s 12—12 póttagból áll. A munkaadók szakosztályába a napi10