Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)
1937 / 11-12. szám - A kisebbség lélektana
XA kisebbség lélektana A pszihológia tanítása szerint az egyén lelki életét két tényező határozza meg: egyrészt diszpozciói, amelyeket mint az elődök szerzett képességeit, örökség útján hoz magával; másrészt pedig az a közösség, amely életének színhelyét adja. Mivel pedig a közösség, azonos körülmények közt azonos módon befolyásolja minden egyes tagját, tehát azokban hasonló hatást vált ki. A közös ingerek és hasonló reakciók sajátos színűre festik az egész társadalmat és így beszélhetünk az egyes közösségek lélektanáról. Bizonyítja ezt a mindennapi élet szóhasználata, amely az egyes politikai közösségeket állandó lelki tulajdonságokkal ruházza fel. így az egyik nemzetet a "bátor", másikat a "lovagias", harmadikat a "ravasz" jelzővel ellátva szokták emlegetni. De az egyes kisebb társadalmi egységeket is hasonló jelzőkkel ruházzák fel: a társadalmi harcok idején mindegyik társadalmi osztály jó és rossz tulajdonsággal díszíti a a többit. A rendi Magyarországban a városi és megyei magisztrátusok szokott megszólítása „prudentes ac circumspecti" volt és napjainkban nincs képviselőjelölt, aki ne választópolgárainak a bölcsességére hivatkozzék. A modern lélektani tudomány nem igazolhat ilyen romantikus jelzőket. Hiszen mindezek annyira átlagos, semmitmondó tulajdonságokat jelentenek, hogy azokat komoly érvekkel alátámasztani nem lehet. Ehelyett azonban tudományosan megjelölte azokat a feltételeket, amelyek valamilyen közösség tudatéletét befolyásolják. Ezeknek a hosszú sorából csak a legfontosabbat kell kiemelni, amelyet a legújabb időkig nem becsültek eléggé, t. i. a közösség szociális helyzetét. Amit a köznyelv társadalmi kérdésnek nevez, az egyúttal a legfontosabb tényező a társadalmi pszihé kialakításában. Mindegyik közösség lelki alkata változik aszerint, hogy milyen vezetőréteggel rendelkezik. A francia nemzet lelki különbözőségét a némettől jórészt megmagyarázza az a történeti alakulás, hogy az előbbinek a vezetői a kispolgárság, az utóbbié a földbirtokos nemesség soraiból kerültek ki. A társadalmi rétegződés a közösség lelki életének jóformán mindegyik nyilvánulását megmagyarázza. Közismert, hogy a földműves, iparos, í 11. kereskedő népek „jelleme" milyen sokban eltér egymástól- Viszont közösségi öntudatnak a hordozója csak az intellektuális vezetőréteg lehet. A rutén nép pl. egészen a legújabb időkig nem rendelkezett kisebbségi öntudattal, mivel intellektuális csoportja még nem alakult ki. Ilyen körülmények határozzák meg a kisebbségek lelki világát. A lelki beállítottság pedig visszahat a kisebbségi életre is és erőssé, minden támadással szemben ellenállóvá kovácsolja, vagy elgyengíti, képtelenné teszi a kisebbségi sors elviselésére. A társadalmi helyzetből következnek mindazok a mozzanatok, amelyek a minoritások lelki életét megadják. Ezek töltik el azzal az érzéssel, ami az összetartást megalapozza, a szétszóródási vagy a megsemmisülést megakadályozza és ugyancsak ezek juttatják olyan helyzetbe, hogy nem képes ellenállni a környező népek nyomásának, asszimilálódik és elvesz,. Az öszszetartozási érzet és az öntudat adja a kisebbségi sors legfontosabb magyarázatát. Ezek a kisebbség fennmaradásának lelki tényezői. Ha a kisebbség és a többség különböző kultúrfokon áll (értvén a kultúrfokot szigorúan etnológiai értelemben), a magasabb kultúrát jelentő közösség nagy hatalmi fölénybe kerül. így mutatja ezt az újkori gyarmatosítás története. Az európai iparos és kereskedőnépek a maguk technikai felkészültségével, fejlett gazdasági rendszerével, messze felette álltak ,a primitív földművelő vagy nomád amerikai, afrikai, ázsiai stb. népeknek. Egy maroknyi gyarmatos csoport könnyen leigázta a bennszülött népek tömegét és ez a könnyú diadal egyúttal a többértékűség érzetének lett a forrása. A bennszülött és a bevándorolt népek közt minden téren olyan nagy különbség állt fenn, hogy az kizárta az összekeveredés lehetőségét, így tehát ezek az európai telepes csoportok, mindmegannyi kisebbség a bennszülöttek tengerében, érintetlenül és keveredés nélkül maradtak fenn hosszú századokon át, teljességgel megőrizvén nemzeti sajátságaikat. Legtisztábban az angol és francia gyarmatok tartották fenn az anyanép társadalmi tagozódását és ugyanakkor lelki képét is. De bekövetkezhetett az ellenkező eset is. A bevándorló európaiak száma megnövekedett az idegen világrészen, ott sajátos államot alapítottak és most már a bennszülöttek tömege lett kisebbséggé. Csakhogy ezek, a maguk primitív életmódjával, kezdetleges berendezkedésével minden téren kiszolgáltattak az európaiaknak és ez a puszta hatalmi tény magában hordta végzetüket. Hiába volt bennük erős az összetartás érzete (gyakran még ez sem), annyira alatta álltak az európaiaknak, társadalmi szervezettség és technikai természeturalom dolgában annyira elmaradtak, hogy el kellett pusztulniok. Ez lett a sorsa Ausztrália őslakosságának vagy Északamerika indiánjainak. Ha a bevándorlók és bennszülöttek közt nem volt áthághatatlan a. kultúrfokkülönbség, úgy fenn•úllott az összekeveredés lehetősége. Ha pl- mindkét nép földművelő y$it» az életforma annyira közel hozta őket egymáshoz, hogy a különállás érzete fel sem ébredhetett bennük. Foglalkozásuk, kultúrájuk annyira hasonló, hogy kölcsönös együttérzés támad fel és bizonyos kedvező társadalmi lehetőségek köz-