Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 10-11. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. I. [r.] Csehszlovákia és Magyarország

Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal K I. Csehszlovákia és Magyarország Augusztus elején a napilapom közgazdasági rovatában egy kis cikk jelent meg elrejtve, jelezve, hogy a magyar-csehszlovák kereskedelempolitikai tárgyalások Podebrad fürdőhelyen újra megindultak. A közlemény azon szerény óhajának is kifejezést adott, hogy a kisebb jelentőségű megállapodásokon, kölcsönös kontingens-nyújtásokon kívül esetleg egy végleges magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés előkészítésének alapelveit is tisztázni fogják a delegációk. A szeptember közepén nyilvánosságra került új árucsereegyezmény azonban még e szerénynek mondható igényeket sem váltotta be, a változás az előző év decemberében kötött egyezménnyel szemben nem nagy. A módosítások tengelyében az az 50.000 q tengeri kontingens áll, melyet Csehszlovákia a ruténföld lakossága részére vesz át. A többi változtatás, különösen a magyar áruk tekintetében jelentéktelennek nevezhető, semmivel sem hoz többet, mint az immár 5 év óta minden évben többször is Csehszlovákiával kötött árucsereegyezmények. A gazdaságii élet embereit csalódás fogná el az igazán joggal elvárható minimális eredmény: a jövőben megkötendő szerződés előkészítési alapelvei leszögezésének elmaradása következtében, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján sajnos már odajutottunk, hogy az ejtett volna bámulatba, ha sikerül. Maradt tehát minden a régiben. Az új kontingensek nem alkalmasak arra, hogy a magyar-csehszlovák gazdasági kapcsolatok természetellenesen elnyomorított voltán változtassanak. Ennek megvilágítására elegendő azt hiszem felhozni, hogy a folyó év eddig nyilvánosságra került első 7 hónapjának külkereskedelmi adatai szerint kivitelünkben a szomszédos és gazdaságilag természetes kiegészítésünket képező Csehszlovákia 2.8%-os részesedésével a nyolcadik helyet foglalja el Németország, Ausztria, Olaszország, Nagybritannia, Svájc, Románia és az USA mögött, alig előzve meg Egyiptomot. Behozatalunkban a, hatodik helyen áll 5.8%-kai, amely százalékos részesedés több mint kétszerese a kiviteli részesedésnek és ez magában véve is mutatja, hogy nem Magyarország az elzárkózó fél, hiszen a Csehszlovákiából behozott áruk legnagyobb részét képező szenet és fát máshonnan is be tudnánk szerezni, bár nagyobb fuvarköltséggel, ha a magyar kormány még jobban ki akarná élezni a helyzeett. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi az oka a kapcsolatok e különös alakulásának! Könnyű a válasz — az első pillanatra: a még a trianoni szerződésből származó politikai [ellentétek. Amennyire könnyen adtuk meg a választ, olyan téves is lesz. A háború utáni első években kétségkívül akadályozó tényezőként hatott ugyan a politikai helyzet, de mint látni fogjuk, ekkor sem magyar részről, hanem Csehszlovákia azon törekvése következtében, hogy a Dunamedencétől való elfordulás és a nyugati szövetséges hatalmakkal való szoros gazdasági kapcsolat által igyekezzék a régi monarchia romjai alól kiszabadulni. Néhány év keserves tapasztalata azonban megmutatta, hogy a gazdasági kapcsolatok erősebbek a politikaiaknál, Bismarck híres mondásának átalakításával bátran mondhatjuk: Wirtschaft geht vor Politik. A gazdasági kohézió a monarchia utódállamai közül különösen Magyarország és Csehszlovákia között igen erős, ami arra vezethető vissza, hogy Csehszlovákia egy nagy ipari kikötőnek tekinthető, megfelelő mögöttes országrész nélkül, míg Magyarország egy nagy agrárhinterland, megfelelő kiviteli kikötő nélkül, — mint ahogy ezt a dunai gazdasági közeledés fáradhatatlan hirdetője, Hantos Elemér pregnánsan kifejezte. Ennek a tételnek} valódiságát igazolja az a tény is, hogy 1924-től kezdve ai rendszeres kapcsolatok végét jelentő 1980-ig Csehszlovákia a magyar behozatalban az első, kivitelben a második helyet foglalta el, de az állandóan és a magyar-csehszlovák gazdasági kapcsolatok alakulását bemutató alábbi I. táblázatunk által feltüntetett passzív szaldó itt is jól mutatja, hogy' Magyarország hozta mindig az áldozatot. I. tábla. csehsz'iov.összcsehszlov.összbehozatali (—) v behoza tal k i v i t e 1 kiviteli (+) Értéke mii. P 0/o-éban értéke mii. P o/o-ában többlet, mii. 1920 90.8 18.8 25.9 13.6 — 64.9 1921. 177.1 29.3 47.3 16.0 — 129.8 1922. 149.0 23.8 57.5 15.0 — 91.5 1923. 118.2 24.1 45.6 11.7 — 72.6 1924 205.1 25.2 160.5 24.1 — 44.6 1925. 213.0 24.8 195.8 24.1 — 17.2 1926. 212,0 22.5 170.8 19.5 — 41.2 1927 286.3 24.2 156.7 19.4 — 129.6 1928. 271.9 22.4 145.2 17 6 — 126.7 1929. 228.7 21.5 170 1 16.4 — 58.6 1930 172.9 21.0 153.2 16.8 — 19.7 1931. 49.3 9.2 23.8 4.2 — 25.5 1932. 34.3 10.4 22.7 6.8 — 11.6 1933 31-5 10.1 28.7 7.4 — 2.8 1934. 34.5 7.1 19.8 4.9 — 4.7 1935. 19.5 4.8 20.7 4.6 + 1-2 1936. 22.0 5.1 20.3 40 — 1.7 Ha végigtekintünk a tábla számsorán, kétség kívül beigazolódni látszik azon állításunk, hogy nem a békeszerződésből származó politikai ellentétek a rugói, a két ország közti forgalom megfeneklésének. Joggal merül fel újólag tehát a kérdés, mi is voltaképpen az igazi ok, amely ezt a mai hihetetlen állapotot, az összforgalomnak az 1925. évi maximumról 1936-ban egyötödére való esését előidézte. Erre a kérdésre felelni van hivatva e tanulmány, mely a következőkben a, csehszlovák-magyar gazdasági kapcsolatokat kezdettől fogva napjaink vámháborújáig igyekszik bemutatni. Talán nem lesz érdektelen e kapcsolatok tanulmányozása és tanulságos is, ha nem is napjainkra, de az utókorra nézve, amely e két ország közti kapcsolatok alakulása kapcsán tanulhatja majd meg a legjobban, hogy mit lehet elérni, még a, természeti adottságok erejével szemben is a gazdaságpolitika eszközeivel. A páriskörnyéki békeszerződések a monarchia szétbomlásával nemcsak egy évszázados politikai egységet semmisítettek meg, hanem egyszersmind egy olyan tökéletes gazdasági egységet, amelyben a gazdasági termelő tényezők egységes vámterületen belül a legtágabb értelemben vett munkamegosztási 10