Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - A lengyel marsal

X A LENGYE A másfélévszázados rabságból új életre kelt lengyel nemzetet 1934. május 12-én fájdalmas (csapás és pótolhatatlan veszteség érte. Ezen a napon hunyta örök álomra szemét a lengyel nemzet legnagyobb fia. Pilsudski József elsősorban katona volt: a lengyel szabadság és önállóság kivívása kizárólag az ő személyes műve és a parancsoksága alatt álló légiók munkájának és harcának eredménye. így halála után az |elsö legfontosabb kérdés azí volt, hogy ki fogja betölteni a nagy marsai helyét a hadsereg legfelsőbb vezetésében, ki az a férfiúi akire a hadsereg vezetésének, irányításának és tovább való fejlesztésének nehéz és felelősségteljes feladatát örökül hagyta. Ez a férfiú Rydz-Smigly Edvárd hadosztálytábornok, a nagy marsai egyik legrégibb személyes híve és munkatársa, a lengyel szabadságharc és az 1920. évi háború legendáshírű hőse lett. akit a köztársaság elnöke, — Pilsudski végakaratához képest, — a hadsereg főfelügyelőjévé nevezett ki, A mult év tavaszán hozott alkotmánymódosító törvény szerint az államfő után ő lett az állam első polgára, akinek a minisztérium éppúgy felelős, mint a köztársaság- (elnökének és háború es'etén ő lesz a mozgósított hadsereg- fővezére. Rydz-Smigly Edvárd, családi nevén Rydz Edvárd 1886 március 11én született Brezezany-ban, egyszerű polgári családból. Szülei korán elhaltak és a teljesen árva gyermek rokonai támogatásával a maga erejéből tartotta fenn magát. Az érettségi bizonyítványt 1905-ben szerezte meg szülővárosa gimnáziumában, majd ugyanott szolgálta le az 55. gyalogezredben az önkéntesi évét is. Főiskolai tanulmányait a krakkói Jagiello egyetem bölcsészeti fakultásán és a festőművészeti akadémián végezte. Főiskolai tanulmányai közben került élete válaszútjára, '— amely a fiatal művésznövendéket Európa egyik legnagyobb hadsereg-ének vezéri méltóságára vezette. Ekor smerkedett meg 1908-ban Pilsudski Józseffel, az orosz PéterPál erőd várbörtönéből menekült lengyel szabadsághőssel. Pilsudski ebben az időben kezdte meg Galíciában előbb titokban, majd az osztrák-magyar hadvezetőség nyilt L MARSAL beleegyezésével és támogatásával a lengyel lövészegyesületek szervezésiét. Elgondolása az volt, hogy az akkor már előrelátható európai háborús bonyodalomban a lengyel nemzetnek saját katonai erővel kell rendelkeznie és együtt kell harcolniok az osztrák-magyar hadsereggel a lengyelség legnagyobb ellensége, a cári orosz birodalom ellen. Pilsudski feladata nem volt könynyű! Nemcsak a gyanakvó és bizalmatlan császári és királyi hadvezetőség szükkeblűségével, a léptennyomon leselkedő orosz kémekkel és az állandó és nyomasztó pénztelenséggel kellett megküzdenie, de a 150 éves szolgaság alatt megrögzött lengyel közönnyel és meghunyászkodó gyáva oportunizmussal is fel kellett vennie a harcot. Hogyne fogadta volna tehát al néma reménytelenségnek e sötét napjaiban örömmel a lelkes és tehetséges, alig 22 éves ifjú Rydz Edvárd önzetlen szolgálatait. A husz évvel idősebb, a szibériai számkivetés, a kronstadti erőd börtönének emlékein és egy fél élet eredménytelen szabadságküzdelmein megedződött Pilsudski atyai szeretetébe fogadta a lelkes ifjút, akinek sorsa e perctől kezdve könnyeken és verejtéken, tűzön és véren át örök időkre összekapcsolódott a lengyel haza nagy atyjának sorsával. Mint cs. és kir. tartalékos tiszt, csakhamar elvégezte a 'lengvel lövészek tisztképző tanfolyamát és Pilsudski a lembergi lövészkerület vezetőjévé nevezte ki, egyben megbízta a lövészek hivatalos lapiának, a ,.Strzelec"-nek a szerkesztésével is. A világháború kitörésekor Rydz Edvárnak, mint cs. és kir. tártaié, kos hadnagynak kellett bevonulnia az 55. gyalogezredhez és ezzel az ezreddel ment ki először a harctérre is. Pilsudski azonban, — aki légionistáival átlépte az orosz határt, — a krakkói hadtestparancsnokságnál kieszközölte, hogy lelkes munkatársa a légióban nyerjen beosztást, így 1914. augusztus közepén Rydz Edvárdot Kie'lcében már Pilsudski környezetében találjuk. Ekkor veszi fel, — légionista szokás szerint, hogy az oroszok a körözött és in contumaciam már el is ítélt 'lég-ionistákat fel ne ismerjék, — a „Smigly" álnevet, ami magyarul annyit jelent, mint nyílsebes, villámgyors. A~z alig 28 éves ifjú zászóaljparancsnok a légió lelke lesz. Mindig a legnehezebb és legveszélyesebb feladatokat vállalja, a háború minden terhét, megpróbáltatását és szenvedését megosztja katonáival és örökké mosolygó arca még a legreménytelenebb helyzetekben is bátorságot és bizalmat önt környezetébe. 1925. őszén már légionista alezredes és számtalan osztrák-magyar és német hadikitüntetés díszíti mellét. 1916-ban ezredes és a légiós dandárparancsnokságban Pilsudski helyettese. Amikor Pilsudskit 1917. július 22-én a németek vezérkari főnökével, Sosnkowski 'Kázmérral együtt Magdeburgban internálják és a lengyel légiókat, 'feloszlatták, az előrelátó Pilsudski által éppen az iyen eshetőségre szervezett titkos lengyel katonai alakulatnak, a „Polska Organizaeje Wojskowa"-nak a vezetését Rydz-Smigly Edvárd vette át. Az összeomlás pillanatában ez a szervezet képezte lengyel földön az egyetlen tényleges katonai erőt és az általános zűrzavarban ez volt a lengyel államhatalom legbiztosabb támasza. A magdeburgi várbörtönből hazatért Pilsudski a legfontosabb katonai feladatokkal Rydz-Smigly Edvárdot bízta meg. A fiatal lengyel államot köröskörül éhes és mohó ellenség vette körül. Az állami fenhatóság kérdése főleg keleten, az ukrán és litván területen volt tisztázatlan, ahol a felfegyverzett nemzetiségi szabadcsapatok erősen veszélyeztették a lengyel állami uralmat. Gyors és erélyes cselekvésre volt szükség é© Pilsudszky RydzSmiglyt jól szervezett és megbízható csapatokkal előbb Lwów-ba, majd Wilno-ba küldte rendet teremteni. A fiatal, de erélyes és harcedzett ezredes mindkét területen rövidesen rendet termtett és erélyes kézzel biztosította a lengyel állam ferihatóságát a keleti határszéleken. A szervezkedés kezdő állapotában lévő fiatal lengyel államra azonban még nagyobb érőpróba várt. Az orosz szovjet meg akarta valósítani világforradalmasító munkájt és ehhez az első csapást a lengyelekre akarta mérni, hogy a nemzeti érzésű lengyelek leverése után egész Európát bolsevizálhassa. Az előcsatározások már 1919-ben megkezdődtek, de az oroszok a döntő támadást csak 1920-ban indították meg, amikor az ellenforradalmi kísérletek leverése után haderejük zömét a lengyel határon összpontosították. 23