Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A tett-azonosságról

26 Ezt vallotta ő, Tarnai, Baumgarten, de főként Vargha Ferenc mélyenszántó tanulmányai és a kontinentális birói gyakorlat nyomán, — s jóllehet a tettazonosság problémája az elméletben egyike a legtöbb kontroverziára okot adó kérdéseknek, bíróságaink azóta kevés kivétellel híven követték az új iskola útmutatásait. Napjainkban azonban mind sűrűbben észlelhető a judikatura visszatérése a tettazonosság szabályának régibb keletű formalisztikus magyarázatához. Egy héten belül két ilyen ítélet keltett feltűnést mostanában. Az egyikkel a budapesti kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az ítéletét, mely B. G.-nét orgazdaságban mondta ki bűnösnek, megsemmisítette és a vádlottat fölmentette, mert bizonyítva látta ugyan, hogy B. G.-né a lopott dolgok egy részét megszerezte, ,,de úgy találta, hogy a kir. törvényszék a vádlottnak az orgazdaság elkövetésében való bűnösségét törvényes vád nélkül állapította meg. Vád tárgyává csak az van téve, hogy B. G-né a lopás elkövetésére M. F.-et reábírta; az ellopott tárgyaknak B. G.-né részéről történt megszerzése nem tárgya a vádnak. A lopásban való felbujtói bünrészesség pedig ezt a tevékenységet nem öleli fel." (B. T. 3048/916.) A másik ítélettel ugyancsak a budapesti kir. ítélőtábla megsemmisítve a törvényszék Ítéletének a bűncselekmény minősítéséről rendelkező részét, B. J. vádlottat csalás helyett sikkasztásban mondta ki bűnösnek, mert: ,,A kir ügyész a főtárgyaláson vádlott ellen a sikkasztás büntette címén emelt vádat tartotta fenn, vádiratában pedig vádlottat e címen azzal vádolta, hogy 1914. év elején Vecsésen a St. A. által óvadékul, tehát határozott rendeltetéssel kezéhez fizetett 1500 koronát, mint ekként birtokában levő idegen ingó dolgot, jogtalanul eltulajdonította. Sem a vádírat rendelkező része, sem pedig annak indokolása szerint azonban nem tette vád tárgyává a kir. ügyész vádlottnak a kir. törvényszék ítéletében megállapított azon cselekményét, hogy jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából St. A. sértettet azon fondorlatos eljárással, hogy megtévesztésére neki az általa nem értett magyar nyelven fogalmazott szerződést adott, mint olyant, mely a letett összeg óvadék természetét bizonyítja, s amidőn ezt sértettnek lefordította, úgy őt, mint tolmácsát félrevezette akként, hogy az okiratnak nem eredeti szövegét