Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9. szám - A vétlenség, mint a jogtalanság kizártságának ismérve

314 csolatos kérdések: jogos védelem, végszükség, jogszerűen véghezvitt bűncselekmények körére gondolunk. Ezek tekintetében a proporcionalitas beállításának az ujabb törvényhozási munkálatok, a német polgári törvénykönyv s a tui tervezeteink is hódolnak, (kivéve a Finkey Tervezetének a szükségállapotra vonatkozó szakaszt/' a 34. §.-t, mely épen ezért a kontraverziák szülőforrása lehet.'") A proporcionalitas miként való beillesztésénél az összeütköző érdekekben okozott sérelsm tekintetében a viszonyt majdnem mindegyik tervezet az „aránytalanúl nagy" jelzővel fejezi ki. Azonban — hogy ezen jelzővel jelzett fogalom vájjon a veszély által vagy a mentési cselekmény által okozott kárra vonatkozik-e, ami különösen a szükségállapotnál nagy jelentőségű, -— nézetem szerint — alapos mérlegelés tárgya mm volt sem a külföldön, sem hazánkban. Másképen nem lehet elképzelni azt a homlok• A büntetőjogi törvényelőkészítő bizottság munkálatai. 1913. (E munkára utalunk ezután, amikor Angyal. Bernolák, Finkey, Edvi Illés tervezetéről szólunk.) '" Pl. Finkey e tervezetében az, hogy a veszély „jeilentevő" személy életére, tcstépcégéie, szabadságára vagy vagyonára vonatkozik, fölösleges kitétel (más helyen evvel nem is találkozunk); mert a vagyonra vonatkozólag van ugyan szükitö jelleg:, de csupán a személy jelenléte nem emeli a vagyon értékét; egyenlő a vagyon értéke a tulajdona? jelenlétében vagy az ö háta megett, illetve távollétében. Áll ez a becsületre is, még inkább a pótolhatatlan javakra, melyeknek különben is (pl. nem jelenlevő szeméi!y életének) veszélyből való megmentését a személy távollé!ében elképzelni nehéz (pil. életveszélyben, me.y ícndszerint pillanatszerű.) Bár Fink:ynek érdemié, hogy figyelembe vette a jcga'akulrs azen 1 endenciáját, mely a szükségállapotból menthető érdekek legáltalánosabb kiterjesztésére törekszik, de minthogy ezt a relativitás korlátja nélkül álitotta be — Degré Lajos kifejezésével élve — ,,nem követném". (Jogtalanság és tervezetek. Büntetőjogi, értekezések.) De különben sem pótolhatja sam a „hozzátartozók" fogalmát, sem az osztrák 1912. javaslatból is isméit Nahestehtnde kifejezést (Abánderungsvorschláge §. 10., u. o. már a svájci 1908. Vcientwürf Art. 27.-hez való Abánderungsvorschláge-ben) a „jelenlevő személy" kitétel. Előáll e tervezet szerint az az eset, hogy a távo'levő Ur'vér vagyonának megmentése végett a legkisebb jogérdek feláldozása is büntetendő; továbbá az is, hegy a jelenlét által a legkisebb jegérdek is a legnagyobb áldozattal megmenthető, pl. ha X.-et Y. kutyája megtámadja s X. fegyvert szegez a kutyára, Z.-nek jogában áll X.-et agyonütni, hegy az egész küzd'' net néző, de jzlenlevő Y. kutyáját megmentse. Mindezen kontroveiziák szülöferrása az, ami e tervezetben a személynek a „jelenlevő" jelzővel! kifejezni kivánt jellegét, s a menthető jogérdeknak a proporcionalitási korlát nélkül való beállítását indokolhatta.