Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

11 mert az eddig közömbös cselekménynek bűntetté nyilvánítása nem enyhébb, hanem súlyosabb intézkedés. A mai gyakorlat a visszahatást az 1. §. mindkét tételére alkalmazza, helyesen, mert az ellenkező felfogás képtelen eredményekre vezetne. Ilyen képtelenségre vezetne a szószerinti magyarázat akkor is, ha az új törvény a régit nemcsak enyhíti, hanem egészen megszünteti. A visszahatás elve szerint büntetnünk kellene azt a cselekményt is, a melyet az új törvény már nem poenalizál vagy talán éppen jogszerűnek tart (gondoljunk csak a sztrájkra!). Igaz, hogy észszerűen úgy kell magyarázni kódexünk 2. §-át, hogy erre az esetre is szól, mert a poenalizáló törvény teljes eltörlése mindenesetre enyhébb intézkedés. De hogy a dolgot vitássá lehet tenni és vitássá is tétetett, azt mutatja az, hogy úgy a német Vorentwurf, mint a Gegenentwurf külön rendelkezés felvételét tartja szükségesnek. És mi törtönjék, ha az űj törvény egyezik a régi jogszabállyal? Az 1897 : XXXIV. t.-c. 27. §-a külön intézkedik erről az esetről, a mely természetesen az anyagi jog terén is előfordulhat. Igaz, hogy az eredmény ugyanaz; de azért a gyakorlatban is fontossá válhatik a kérdés pl. a BP. 327. §-a értelmében, a mely a törvényre való hivatkozást kötelezővé teszi. Ilyenkor vitássá válhatik, hogy érvényben levő törvény alapján ítélt-e a biró. Mi történjék végül, ha az űj törvény azt rendeli, hogy megszűnnek mindazon jogszabályok, a melyek az üj törvényben intézkedés tárgyává tett kérdésekre ,,vonatkoznak", miként pl. az 1912 : LIV. t.-c. 3. és az ausztriai büntetőtörvényt életbe léptető pátens? Gyakorlati szempontból ez is meddő kérdésnek látszik; de gyakorlativá válhatik ez is ugyancsak a BP. 327. §. második bekezdésének b) és c) pontjaival kapcsolatban, mert a minősítésre és a büntetésre nézve az alkalmazott törvényhelyekéi semmiség terhe alatt fel kell hívni. Az is kérdés lehet, hogy melyik törvény az enyhébb. Ha azt eldönteni nem lehet, a régi törvény tekintendő hatályban lévőnek.1" Tehát ilyenkor a materiális visszahatás állna elő. Mellőzöm az elévülés és a magánindítvány kérdését, mert ezeknél a döntés attól függ, hogy anyagi vagy perjogi intézmé*« Wachenfeld, Lb. des deutschcn Strafrechts (1914.) 58. 1.