Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

20 cselekmény terminus technikussal kifejezve: delictum mixtum áll elő. Nézetünk szerint a rablás és a zsarolás .elhatárolásánál ily esetekben a rablást meghatározó szakasznak: ,,ez (t. i. a sértett) vagy más jelenlevő ellen alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel" kitétele bír döntő jelentőséggel. Vagyis rablás akkor lesz megállapítandó, hogy ha valamely ingó dolog átadásának a kikényszerítése végett a tettes a jelenlevő sértett vagy egy más személy ellen erőszakol alkalmazott vagy a különbeni azonnali eröszakot kilátásba helyezte, míg, minthogy a zsarolásról szóló szakasz szerint nem szükséges, hogy az erőszak vagy fenyegetés jelenlevő személy ellen alkalmaztassék, zsarolás lesz megállapítandó, ha a tettes csak közvetve helyezte kilátásba követelése nem teljesítése esetére az erőszakot vagy valamely rágalmazó állítás terjesztését. Ennek a minősítésnek pedig az az indoka, hogy a tettes sokkal veszélyesebb cselekményt követ el akkor, amikor jelenlevőket támad meg, vagy fenyeget azonnali támadással, mint akkor, amikor ezt a sértettel nem szemtől-szembe állva teszi, jogtalan követelése nem teljesitése esetére közvetett uton helyezvén kilátásba az erőszakot, vagy valamely erkölcsi kár okozását. Ebben az utóbbi esetben van ideje a sértettnek a maga részéről a kellő óvintézkedéseket megtenni s a hatóság segítségét igénybe venni, mig az előbbi esetben, ha maga nem tudja magát védeni s nem is hajlandó a jogtalan követelésnek azonnal eleget tenni, a legnagyobb veszélynek van kitéve: minden tekintetben jog- és törvényszerű tehát az előbbi esetet rablásnak, mely cselekmény bűntett, mig az utóbbi esetet zsarolásnak, mely cselekmény vétség, — minősíteni. A kifogásolt birói gyakorlat helytelenségét a most előadottak is igazolják. IRODALOM, BELFÖLDI IRODALMI SZEMLE. Irk Albert: A büntetőjog átalakulása. Kolozsvár, 1915. Régtől fogva éreztük hiányát büntetőjogi irodalmunkban oly összefoglaló munkának, mely áttekinthető, világos képét nyújtja annak a büntetőjog terén évtizedek óta észlelhető fejlődés-folyamatnak, amely immár nem-