Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1916 / 6. szám - A fiatalkorúak wittlichi fogháza a német büntetésvégrehajtás rendszerében. [1.r.]
240 jellegében rejlenék. A kérdésnek a mai jog alapján való megoldását mindamellett szerző nem tartja megnyugtatónak s ezért büntetőpolitikai szempontból kutatja a helyes megoldás módozatait. A megoldás specialízálásM olyan értelemben, hogy az csak az ellenséges csapatok merényletei folytán előállott esetekre vonatkozzék, főként törvényhozás technikai okokból nem tartja kívánatosnak, de idegenkedik a mentességnek a nemi erőszak minden esetére leendő kiterjesztésétől is, mert a magzat keletkezésének bűncselekményi jellege csak a nemzőt terhelheti, de nem a magzatot is. Azt a lelki fájdalmat, melyet a merénylet folytán keletkezett magzat kihordásának egész tartama alatt az anyának szükségkép éreznie kell, szerző szintén nem tartja olyannak, hogy a jogrend által föltétlen tiszteletben tartandó — hacsak még keletkezésben is levő — emberélet elpusztítását megengedhetővé tegye. Végeredményben a probléma megoldásának súlypontját a büntetőjog területén kívül fekvő szabályozási módozatban látja szerző, a mennyiben a merényletet elszenvedett anyát intézményileg mentesítené a merényletből származott gyermek eltartásának gondjától, büntetőjogi reformot csak annyiban sürget, a mennyiben a magzatelhajtás büntetését enyhítendőnek tartja. 3. A büntetés kiszabás törvényhozási szabályozásával foglalkozik Birkmeyer Károly „Schuld und Gefáhrlichkeit in ihrer Bedeutung für die Strafbemessung" (Kritische Beitráge zur Strafrechtsreform. Leipzig, Meíncr 1914. XXII. és 232. 1.) cimü munkájában, az 1912. évi osztrák BTK. javaslatnak a büntetés kiszabásra vonatkozó szakaszával kapcsolatban, E szakasz azt rendeli, hogy a büntetést a tettes bűnösségéhez és veszélyességéhez mérten kell kiszabni. Ezt a szabályozási módot Birkmeyer a klasszikus és a modern iskola közötti kompromisszumnak tekinti. A két tényezőnek egységesítésére irányuló minden kisérlet hasztalan, mert a bűnösség etikai jelentőségű és szabad akaratot tételez fel, ellenben a veszélyesség etikailag közömbös. A bűnösség szerint irányuló büntetés megtorlási büntetés, a veszélyességhez képest kiszabott ellenben biztonsági intézkedés. Az egyik a tettet, a másik a társadalomellenes lelkületet bünteti. A büntetéskiszabás helyes szabályát Birkmeyer igy szövegezi: A büntetést a tettes bűnösségéhez képest kell kiszabni. Bűnösség az akaratnak ellenséges, kötelességellenes magatartása a joggal szemben, vonatkozásban az elkövetett cselekményre. Ez a szabályozás a birált szakasz által kitűzött célt elérné az által, hogy a dolus és culpa esetein kivül azokat a mozzanatokat is felölelné, amelyeket a szakasz a veszélyességre utalással felölelni kiván s e mellett megóvná a büntetés jog-etikai természetét. Dr. Heller Erik budapesti kir. büntetőtörvényszéki bíró. TÖRVÉNYHOZÁS. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916 : IX. t.-c.-re vonatkozólag az igazságügyminiszter 1000/1916. I. M. sz. alatt a következő rendeletet bocsátotta ki:
