Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 6. szám - A fiatalkorúak wittlichi fogháza a német büntetésvégrehajtás rendszerében. [1.r.]

237 litett két fejezetet tartalmazza szószerint, a többit csupán kivonatosan. A forditó kiválóságát dicséri, hogy a kivonatosság nem esik a megérthetöség rovására. A kódexnek a büntetőjogászokat is érdeklő sok sajátos tulajdonságai között a legszembeötlőbb a teológiai beállítása. Manu, majd később egyik fia Bhrugu a Manu elé járult bölcseknek elmondja, kinyilatkoztatja a törvényt ugy, amint ő azt a Teremtőtől tanulta. A törvénykönyv eredete tehát isteni. Ennek egyik következménye, hogy a jogszabályokat gyakran erkölcsi intelmek előzik meg és a jogi szankciók mellett rendszerint vallásaik is vannak. Ugyanez teszi érthetővé a törvénykönyv büntetési rendszerét. Anélkül, hogy kimerítően részletesek kívánnánk lenni, rá kell mutatnunk, habár csak vázlatosan is arra, hogy ismeri a kódex az istenitéleteket. „Olyan peres ügyekben — mondja — melyekben nincs tanú az egymás ellen perlekedő két fél számára, ha a bíró nem képes a valóság szerint megállapítani az igazságot, akkor eskü utján is ígyekezhetik azt megállapítani." ,,Vagy pedig markoltassa meg a biró vele (a vádlottal vagy a peres féllel) a tüzet, vagy pedig merittesse őt a víz alá, \agy pedig érintesse meg vele egyenként a fiának és feleségének a fejét." ,,Akit az izzó tüz meg nem éget, akit a viz nem kényszerit gyorsan a felszínre vetődni, továbbá akit nem ér csakhamar valamely szerencsétlenség, azt az ő esküje alapján tisztának kell tartani." Talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy az istenitéleteknek nemcsak a polgári, de a mai értelembe vett büntető perben is különös jelentőségük volt. Nem kevésbbé jellemző az, amit a kódex a büntetésekről tartalmaz. Büntetést — eltekintve a kizáróan vallásiaktól — nagyon sokfélét ismer. Kettő igen gyakori közülök: egyik a pénzbüntetés, a másik a testi büntetés. Mindkettőt részletesen irja körül. A pénzbüntetés nagysága az egyes deliktumok szerint igen különböző. Pl. aki pénzvágyból hamis tanúságot tesz 1000 panára, vagy pl. a brahmant bántalmazó ksatrija 100 panára Ítélendő. A testi büntetések az embert (kivéve a brahmant, aki testi büntetés helyett sértetlenül távozhat az országból) tiz helyen érhetik ,,az ivarszerven, a hason, a nyelven, a két kezén, a két lábon, a szemen, az orron, a két fülen, a vagyonon és az egész testen". A király „először enyhe szóval büntessen, azután szigorú szóval, harmadik esetben anyagi birsággal, ezután pedig testi büntetéssel". „De hogyha még a testi büntetéssel sem képes a bűnösöket megfékezni, akkor ezekkel szemben mind a négy módot együttvéve alkalmazhatja." Ezeken kívül megtaláljuk a kódexben a halálbüntetés sokféle választékos nemét, valamint az u. n. szimbolikus büntetéseket is. Általában véve a büntetést igen gyakran mondja a törvénykönyv alkalmazandónak. Sőt kifejezi, „hogy a király legfőbb feladata a büntetés". Ez aztán egész természetszerűvé teszi, hogy a ma tisztán magánjoginak mondott szabályok megsértéséhez is a legtöbbször büntető szankciókat füz. E részben legyen szabad pl. a civilis szerződések megszegőire vonatkozó büntetésekre utalnunk. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kivül hagynunk azt sem, hogy a kódex a magánjogot a büntetőjogtól nem választja el. Az a tisztul'tabb