Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

80 gyalázó jellegű, ez esetben nem volna semílyen bizonyítás megengedendő". Maga az elv feltétlenül helyes; csak az ellen lehetne kifogást tenni, hogy egyes kifejezések, amilyenek példája gyanánt Pollák úr a „zsebrák, piszkos fráter, szédelgő, gazember" kitételeket hozza fel, már ab ovo olyanoknak volnának tekinthetők, mint amelyek cselekvésre vagy mulasztásra nem utalnak. Az ilyen abszolút kategóriákat a büntető jogszolgáltatás nem tűrhet meg. Az erkölcsi főszabály mégis csak az, hogy az igazat meg szabad mondani. „Szabad államban nem szabad követelni, hogy az embereik a becstelenekről, a gazokról is mindig csak jót mondjanak vagy hallgassanak:" ebből indult ki a kódex, midőn a 263. §. rendszerét felállította.16 Persze nagyon kívánatos volna, hogy az igazmondás mindig a jó nevelés formái között történjék. De az embernek vannak erkölcsileg teljesen jogosult indulatai is. Egy védtelen nő pártfogclása, egy állatkínzás megakadályozása, de néha még a vita heve is, a művelt emberből is kiváltja a „goromba" szót, melyet az indokolás olyan megbocsáthatatlannak tart, de amely Angliában még csak bűnper tárgya sem lehet. Ezen, az „ember- és társadalomismereten" alapuló szempontból mondotta az 1843-iki magyar javaslat 273. §-a is, hogy „oly rágalmazó vagy sértő kifejezésekért, melyek nem nyilván és közbotránkozással és nem is szembe használtattak valaki ellen, közkeresetnek helye nem leend, hanem a sértett fél csak magánpolgári per útján kereshet elégtételt". Bizony a kódex is, az új törvény is helyesebben cselekszik, ha magukévá teszik ugyancsak a 43-íki munkálat formuláját, hogy büntetlen az, „aki . .. oly körülményeket képes bizonyítani, melyekből állításának valóságát méltán következtethette." A valóság kifogásának az új törvényben elfogadott rendszere, párhuzamba helyezve azt a kódex rendszerével, a következő eltéréseket mutatja, 1. A thema prcbandi tekintetében az a korlátozás van benne, hogy a kifejezés valóságát csak akkor lehet bizonyítani, ha az „közvetlenül valamely tényre utal". Látjuk, hogy ez Pollák Illés formulája, szűkítve a „közvetetlenűl" határozóval. Ha a sértő nyilatkozat akár közvetlenül akár közvetve, Anyaggyűjtemény 2. k. 455. 1.