Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

71 káros túlzásait a helyes mérsékletre vezette. A Magyar Jogászegyletben mint igazgató-választmányi tag, majd mint alelnök mőködött, alelnöke volt továbbá a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület Magyar Csoportjának. A lefolyt harminc év alatt a becses értekezések egész sorával gazdagította irodalmunkat. Behatóan foglalkozott a sajtójogi felelősség kérdésével és az esküdtszéki eljárás hibáira rámutatott akkor, amikor a külföldi példa hatása alatt valamennyi büntetőjogászunk lelkesedett ez intézményért. Több izben foglalkozott az új esküdtbirósági eljárás hiányaival és a feltételes elitéléssel is. Élénk részt vett az országos jcgászgyűlésen és legutóbb 1911-ben a közvezélyes büntevőkről szóló indítványát a magyar jogászgyűlés hosszas vita után némi módosítással nagy szótöbbséggel a magáévá tette. Baumgarten sokoldalú működése oly mély nyomokat hagy vissza a magyai büntetőjog területén, hogy emléke maradandóan fog élni közöttünk. személyében a világháború a büntetőjogászok torából is áldozatot követelt. A börtönügy kiKriegsmann Hermann tünő munkását vesztette el a Néimetbirodalom Kríegsmannal, kit midőn a háború kitörése után szent ügyünk becsülete a katedráról harcba szólított, az ellenség golyója megfosztott életétől. Élete virágjában, tudományos fejlődésének emelkedőjén magasztosult a nemzet hősévé akkor, amikor a bűntettesek elleni vér nélküli küzdelem terén immár a vezérek közé vezető úton haladt előre. Pár évvel ezelőtt még Kiéiben mint docens működött s ebben a minőségében írta meg: „Einführung in die Gefángniskunde" című nagyszabású munkáját, melyben nagy alapossággal tárgyalja a börtönügy összes kérdéseit. — Kriegsmann átérzi ugyan a büntetőjog modern irányban való átíejlesztésének szükségét, mindazonáltal a büntetésit, mint a megtorlás hatályos eszközét értékeli. ,,Nur als Vergeltungsstraírecht erfüllt das Strafrecht, seine Aufgabe" (i. m. 312. 1.). — Áldás kisérje emlékét! Az ausztráliai börtönügy. Az ausztráliai 'kriminalitás" elleni küzdelem terén lényeges fordulat állott be az 1905-ben Ujdélwalesben kihirdetett Harbituel Criminals Act-el, amelyet azután egész Ausztrália és Uj-Zeeland területén alkalmaztak. E törvény lényege, hogy mindenki, aki ugyanazt a deliktumot 3, vagy 4-szer (hányszor, a deliktum minősége határozza meg) követi el, a bírói ítéletben megszokásból bűnözőnek mondható ki és mint ilyen élethossziglan is elzárható. Az ítélet ilyenkor két részből áll: a definite part, mely az utoljára elkövetett deliktumért kirótt büntetést tartalmazza és az indeterminate part az élethossziglani őrizetbenvétel, amely csak a definite partban kiszabott büntetés kitöltése után lép hatályba. Az índetermate partban meghatározott fogságban tartás természetesen enyhébb és több kedvezményben részesíti az elitéltet, mint a rendes fegyház, de csak a halállal ér végett, vagy pedig a börtönügyi felügyelő véleménye alapján az igazságügyminiszter bccsájthatja szabadon, de csak feltételesen. A szabadonbocsátott még 12 hónapig felügyelet alatt áll és meg nem felelő viselkedés esetén határozatlan időre újból börtönbe küldhető. A rendszer hatásosságának fokozására, mindenkit akit büntetendő cselekményért elitéinek a visszaesés következményeire nyomatékosan figyelmeztetnek.