Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

65 Az Erdélyrészí Jogi Közlöny 29. számában Igaz Gusztáv járásbiró a BTK. 365. §-ára és a KBTK. 41. §-ára nézve tesz delege ferenda bíráló megjegyzéseket. A 31. számban ugyanez a szerző annak a nézetének ad kifejezést, hogy a becsületsértés és rágalmazás vétségeinek büntetési tételét nem kellene szigorítani. Az Adó- és Illetékügyí Szemle 7—8. füzetében Balogy György büntetőtörvényszéki elnök folytatja jövedéki büntető eljárás reformjáról irt nagyobb arányú tanulmányát, A Katolikus Gyermekvédelem 10. számában Erődi Tihamér folytatja fiatalkorú bűnösök gondozásáról szóló cikkét. A Gyermekvédelem Lapja 7. számában Orkónyi Ede curiai bíró a javítónevelő-intézeti nevelés köréből beszél meg egy részletkérdést. Ugyanez a szám közli a székesfővárosi államrendőrség 1913. évi jelentések a közveszélyes munkakerülők felett ítélkező kir. járásbíróságok működésével foglalkozó részét. KÜLFÖLDI IRODALMI SZEMLE. Büntetések tana és börtönügy. 1. A börtönügy alapvető kérdéseivel, valamint azzal a sokféle vonatkozással, mely a büntetésvégrehajtás kérdéseit az élettel és egyes ismeretágakkal összefűzi, foglalkozik a német büntetőjogi irodalomnak egyik legtevékenyebb munkása, Kriegsmann Hermann,r „Einführung in die Gefángnisskunde" (Heidelberg, Carl Winter 1912. 350. 1.) c. terjedelmes munkájában. A szoros értelemben vett börtönügyi kérdéseken kívül (börtönrendszerek, fogházmunka stb, foglalkozik a büntetésvégrehajtás lélektani és jogi alapjaival, a rehabilitációval, a javítóneveléssel. A mi jogfejlődésünkben felszínre került feladatok szempontjából különös érdeke van annak a fejezetnek, amely a dologház kérdéseit tárgyalja, nemkülönben annak a résznek, amely a kiutasítással foglalkozik. Kiemelésre méltó a szerzőnek az az állítása, hogy az utóbbi években nem jogász szakemberek (leginkább orvosok és teológusok) által kifejtett, egyébként érdemes böntönügyi munkálkodásnak sarkalatos hibája, hogy a börtönügyi kérdéseknek büntetőjogi összefüggéseit nem részesítik kellő méltánylásban. 2. Ugyancsak a büntetésvégrehajtás problémáival foglalkozik von Jagemann a Zeitschr. f. d. gesammte Strafrechtswiss. XXXIV. k. 329—392. lapjain „Zur kriminalpolíitischen Ausgestaltung der Freiheitsstrafen"). Kiinduló pontja az az immár közmeggyőződéssé vált tétel, hogy a biró az ítélet meghozásakor nincs abban a helyzetben, hogy az alkalmazandó büntetés tartamáról és közelebbi tartalmáról megdönthetetlen véleményt alkothasson magának. A birói Ítélet tehát büntetést kiszabó részében igen gyakran korrektivumra szorul. Ugyanerre van szükség sok esetben a biztonsági intézkedéseknél is. Az ítélettel szemben alkalmazható kétféle korrektivum közül (birói 1 Értesülésünk szerint szerző a harcmezőn elesett.