Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás
59 „A büntetés kiszabásánál messzemenő jogot kell biztosítani az egyénesí tésre' stb., ámde az összes kérdéseket felsorolni bajos volna, mert abban alig találok kivetni valót, csak azt nem tudnám elfogadni, hogy magyar állampolgár más állam részére is kiadható volna. Azt hiszem, hogy e tekintetben hajótörést fog szenvedni a tervezetnek ez az intézkedése, mert hiszen itt, az elvből is tekintve, — a viszonosság lenne az irányadó — s nem tudom elhinni, hogy más államok is ilyen udvariasságot tanúsítanának velünk szemben. Egy kijelentést azonban kénytelen vagyok még lelkesen felkarolni, még pedig azt, amit a büntető intézetek fejlesztésére nézve tesz, s amit a nevelő intézetek berendezésére vonatkoztat, mert ez igazán visszhangra találhatna. „Minél több egyszerű, kevés növendéket befogadó intézetet kell felállítani, s ott a paedagógia vezetést rendszeresíteni" s hozzá tehetném magam részéről azt, hogy az életnek nevelni, nem pedig parádézni velük, mert ha onnan kikerülnek, nagyobb igényekkel lépnek fel, — mintha nem nevelték volna őket ki a javító intézetekben. Itt emelem ki dr. Horvátth Dániel miniszteri titkárnak értekezését „Az ifjú egyének beszámíthatóságáról különös tekintettel a magyar előadói tervezetekre." A lényege az eszmemenetnek az, hogy a fiatalkorúak beszámíthatóságának kérdését a készítendő kódexből ki kell kapcsolni s büntetőjogi jellegű intézkedés kiszabását is csak ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy az a fiatalkorú értelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges-e vagy sem? Én azt hiszem, hogy amint a bíró, büntetőjellegű intézkedést tesz, javító nevelést rendel el, vagy szabadságveszitésbüntetést szab ki, — a beszámíthatóság kérdését nem mellőzheti, mert ez előfeltétele annak, hogy valaki büntető úton felelősségre vonathassák, s ha a szerző vizsgálja a fiatalkorú „értelmi fejlődését" — a jövőre, akkor vizsgálja azt a jelenre is, — ami pedig a beszámíthatóság kérdésével szoros kapcsolatban van, mert azt meg már kétségtelen, hogy egy abnormális fiatalkorúval szemben, büntetőjogi felelősség nem construálható. Magam részéről is elfogadom azonban azt az elvet, hogy a fiatalkorúak beszámíthatóságának kérdését, nem lehet egy kalap alá vonni a felnőttekével; de hiszen a törvény is honorálja ezt, amikor más enyhébb intézkedéseket szab a fiatalkorúakra éppen abból az okból, mert rendszerint csekélyebb értelmi és erkölcsi felfogásuk van, és ha a törvény csak annyit mondana ki, hogy ha ? fiatalkorú megérett a büntetésre, — akkor ilyen és ilyen szaibadságelvbnással büntetendő, azt hiszem eleget mondana s a bíró tudná, hogy a törvény csak olyan fiatalkorúval szemben kívánja a büntetést alkalmazni, akinek elméje ép, aki tudta, hogy bűncselekményt elkövetni nem szabad, aki azt, nem másnak befolyása folytán, nem nyomorának enyhítése céljából követte el, hanem könnyelmű életmódjának biztosítása végett — s így remélleni lehet, hogy ha az állam kellő időben kellő szigorral vele szemben fel nem lép, — akkor egy közveszélyes individiummá válik, stb. stb. Azt azonban, amit a fiatalkorúak ügye iránt mély lelkesedéssel viseltető szerző ajánl, hogy a kódexbe 2—15 évig terjedhetőleg határozatlan tartamú javító fogház, mint átalakító nevelő intézkedést kellene felvenni, — igazán nem tudnám ajánlani. Részint azért, mert a határozatlan tartamú bün-