Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

51 nítja, ítéletében egyúttal halálbüntetést szab ki". A rendelet tehát átveszi a régebbi statáriális eljárásunknak azt a szigorú szabályát, hogy a rögtönitélőbiróság ha a vádlottat bűnösnek itéli, szabály szerint nem szabhat ki más büntetést, mint a halált. A rögtönitélőbiróság tehát nincs kötve a BTK. büntetési tételeihez, hanem a rögtönbiráskcdás alá tartozó bármely cselekmény miatt mindig joga és szabály szerint kötelessége a halálbüntetés kimondása. Ezt a szigorú tételt azonban, amelynek tendenciája bevallottan az elrettentő példaadás, ami háború idején elkerülhetetlen s az állam részéről természetes és szükséges önvédelmi eszköz, a rendelet több tekintetben enyhíti s előbbi gyakorlatunkkal szemben kétségtelenül humánusabbá teszi. A halálbüntetés kimondásának ugyanis csak akkor van helye, ha a vádlottat a bíróság egyhangúlag bűnösnek nyilvánította (előbbi gyakorlatunkban elég volt 4 szavazat), továbbá oly vádlottra, aki a tett elkövetésekor életének 20-ik évét nem töltötte be, halálbüntetés nem mondható ki, hanem ehelyett a 18—20 éves vádlottra 10—15 évig terjedhető fegyház, a tett elkövetésekor 18-ik évét be nem töltött vádlottra pedig 5—10 évig terjedhető fogházbüntetés szabandó ki. Legjelentősebb enyhítés pedig, hogy ,,ha a rögtönitélőbiróság a halálbüntetésnek egy vagy több, a büntetésre legméltóbb egyénen történt végrehajtása által a nyugalom és a rend helyreállítására szükséges elrettentő példát már megadta, a kevésbbé bűnös részesekre fontos okokból halálbüntetés helyett életfogytig vagy 10—15 évig terjedhető fegyház büntetést szabhat kí". (38. §. 3. bek.) Ez utóbbi pont némi megvilágosítást igényel. A rendelet szerint a halálbüntetés mellőzése az elrettentő példa megadása után csak a ,,kevésbbé bűnös részesekre" van megengedve. Mellőzhető-e hát egy tettes és több segéd vagy felbúj tó esetén magára a tettesre vagy ha több tettestárs szerepelt, egyik vagy másik társtettesre? Azt hiszem, igen. Betű szerint ugyan a tettesekkel s így a társtettesekkel szemben sem lenne mellőzhető ily esetben sem a halálbüntetés, de a rendelet ez enyhítésének logikája mégis azt hozza magával, hogy oly esetben, midőn az elrettentő példák már megvannak, felesleges a további feltétlen halálbüntetés. Ily esetben elég mindig a „büntetésre legméltóbbakat" kiválogatni és csak azokra mondani ki a halálbüntetést, nem lenne akadálya tehát