Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

34 nincs, amikor tehát azok kiirtásán vagy legalább is elterjedésük megakadályozásán kell törekednünk. VII. E kriminológiai kirándulás tanulságaiból a háború alatt s az azt követő békés időszak folyamán kifejtendő tennivalókat illetően a következő gyakorlatias kriminálpolitikai és egyben sociálpolitikai feladatok hárulnak reánk. 1. Állami és társadalmi ütőn törekedjünk arra, hogy a háborúval kapcsolatos nyomor és betegség hatásait lehetőleg ellensúlyozzuk. 2. Igyekezzünk a háború folyamán az önbizalmat, ügyünk igazságába vetett hitet a különböző néprétegekben fentartani és erősíteni, 3. A háború utáni időben kiséreljük meg különböző kulturális eszközökkel (sajtó, szinház, előadás stb.) a durva ösztönöket letompítani. Az első feladat körében az állam legfőbb gondja az anyagi eszközöket előteremteni, illetve hozzáférhetővé tenni. Más megoldását ennek alig látnám, mint egy progresszív hadi-adó szedésének törvény útján való elrendelését. Az önkéntes adakozás nem kielégítő, mert aránytalanságokkal jár és nem biztosítja a felszabadítható összegek befolyását. Ha valamikor, úgy most szükséges, sőt igazságos, hogy a jövedelemnek az a része, mely a magángazdaságokban eddigelé tőkésíttetett és illetőleg a társadalmi álláshoz mért megélhetésen felül tisztán kényelmi, fényűző vagy reprezentacionalis célokra fordíttatott, elvonassék és azoknak gazdasági megerősítésére fordíttassék, kiknek hozzátartozói vérüket áldozzák a hazáért, nemzetünk becsületéért, létezésünkért! A társadalomra egységes központi szervezet keretében a segélyezés és támogatás munkájának terhe hárul. Nem ötletszerű, sokszor csak az egyéni hiúságot szolgáló, többékevésbbé rendszertelen munkára gondolok, hanem egy öntudatos, részeiben összefüggő, egymást kiegészítő tevékenységi láncolatra, melyben mindenkinek részt kell vennie. Nem idegenkedném még attól a gondolattól sem, hogy a munkaképes egyének, nők és férfiak egyaránt hatóságilag összeirassanak s ki-ki hajlamainak, képességeinek, fizikai és intellektuális tulajdonságainak megfelelő munkára bizonyos kényszer mellett szoríttassák. Ha hetenként csak két félnapszakot szentelünk a nyomor körülményeinek felkutatására, a segélyezés foganatosítására, a