Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]
13 Reichsgericht egyenesen kimondotta, hogy a magában véve nem becsületsértő nyilatkozat is megállapítja a becsületsértést, ha azon célból tétetik, hogy megvetésnek, gúnynak vagy kicsinylésnek adassék kifejezés.17 Közölt irodalmi szemelvényeink mutatják, hogy akkoriban a doctrina már tisztában volt az ellenkezővel. De még jobban jellemzi a gyakorlat vívódását sok olyan határozat, melynek érvelése más körülményre, például a ,,jogos érdekére támaszkodik ugyan, de az valójában csak az animus injuriandit leplezi.38 Némely alsóbíróságok egyenesen hivatkoznak reá. Ilyen a hamburgi főtörvényszéknek 1900. március 15-én kelt, a következő tényállás mellett hoztt határozata.'9 Egy újság megírta, hogy több német altiszt tisztességes nőknek az utcán alkalmatlankodott. Jellemezvén magaviseletüket, a ripők (Rüpel) névvel illette a rendetlenkedőket. A nevezett főtörvényszék kimondotta, hogy a való ténynek ez a minősítése egymagában nem mutat arra, hegy a kifejezés célja a becsületsértés volt; ha pedig a becsületsértő célzat hiányzik, — így érvel tovább a határozat — a törvény 192. §-a értelmében a valónak bizonyult közlemény sértő alakja, e minőségének tudata mellett sem állapítja meg a becsületsértést. Nem emlékeztet-e ez a Curiának ama határozatára, melylyel egy féktelenkedő kortes ellen használt bizonyos kitételeket (,,demagóg", „nem respektálta iá politikai tisztesség határait", stb.), azért találta büntetlennek, mert „nem mennek túl a tárgyilagos jellemzésen." Nyilvánvaló megkerülése ez az animus injuríandi kérdésének. Mert ha a tett objective meggyalázó, tudva és akarva is követték el, az animus injuriandi hiánya pedig nem számít: akkor a kifejezések hiába voltak „tárgyilagosak." A magyar bíróságok csak nehezen tudtak szabadulni az animus injuriandi mai elméletének feszélyétől. Még 1883-ban is kimondotta a budapesti tábla, hogy „a sértésre irányzott szándék hiányában a BTK. 75. §-a szerint is (értsd: mellett is), a becsületsértés vétségének tényálladéka helyreállítottnak nem tekinthető.4" És ez a kijelentés annál jellemzőbb, mert szükség sem volt reá. A vádlottak ugyanis a házuk kapúját döngető sértettek 37 Entscheidungen in Strafsachen, 1. k. 390. 1. 38 L. pl. Entscheidungen 6. k. 405. 1., 21. k. 250. 1. ™ Archív íür Strafrecht 47. k. 460. 1. *° BJT. 6. k. 318. 1.