Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]

11 az uralkodó nézet ma is, bár némelyek azt vitatják, hogy a becsületsértésnél nem is hiányzik az eredmény, mert azt a becsület „jogi javának" megsértése cbjective létesíti;33 mások pedig kívánnak annyit, hegy a sértett ne tanúsítson nyíltan közömbösséget a sértés iránt.3'1 A cselekmény formális minősége azonban a tényálladék cbjectiv részére tartozik, én pedig e helyütt, az alább előadandó okokból, a tett subjectiv oldalával, a tettes akaratirányának, célzatának kérdésével és ennek gyakorlati jelentőségével .kívánok foglalkozni. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy minduntalan oly esetek előtt áll a biró, amelyekben a vádlott a jóhiszemre hivatkozhatik, ami nem egyéb, mint az animus injuriandi hiányának vitatása. Erre ma a biró categcríce azt feleli néki, hegy ez nem törvényszerű védekezés, mert a jóhiszem a bűnösség szempontjából közömbös, és legfeljebb a büntetés kiszabásánál fog tekintetbe vétetni. Azt hiszem, hogy ez a merev álláspont nem szolgálja az „anyagi igazságot." Nem tévedés, az ú. n. error invincibilis, sem az ignorantia facti eseteiről van itt szó. Ilyenkor természetesen nem marasztalunk ma sem. De vannak esetek, amikor a vádlott a tények teljes tudatában cselekszik, a legtávolabbról sem volt közömbös a mások becsülete iránt; amikor a kifejezés alakja sem mutat sértő szándékra; amikor tehát emberileg ártatlannak kell tartanunk. Ne legyen módunk 'arra, hogy ezt bíróilag kimondhassuk? A kérdés felmerült a kódex szerkesztésénél is. Törvényhozási előzmény is volt reá-, (pl. a bádeni törvény 294. §-a, a 43-iki javaslat 267. §-a). Az ilyen értelmű rendelkezés azért maradt el, mert féltek, hogy összetévesztik az animus injuriandival ,,legalább azon értelemben", melyről fentebb kimutatni igyekeztem., hogy nem az animus injuriandi, hanem a formaldelictum kérdése.35 Ettől persze óvakodnunk kell. De ha az élet követelményeivel ellentétbe kerülni nem akarunk, nem zárkózhatunk el teljesen annak vizsgálatától, hogy a cselekvőségben volt-e mala fides 33 Liszt, i. m. 28. §. "4 Bemer, i. m. 447. 1. 35 Anyaggyűjtemény 2. k. 437. 1.