Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]

11 az uralkodó nézet ma is, bár némelyek azt vitatják, hogy a be­csületsértésnél nem is hiányzik az eredmény, mert azt a becsület „jogi javának" megsértése cbjective létesíti;33 mások pedig kíván­nak annyit, hegy a sértett ne tanúsítson nyíltan közömbösséget a sértés iránt.3'1 A cselekmény formális minősége azonban a tényálladék cbjectiv részére tartozik, én pedig e helyütt, az alább elő­adandó okokból, a tett subjectiv oldalával, a tettes akaratirá­nyának, célzatának kérdésével és ennek gyakorlati jelentőségé­vel .kívánok foglalkozni. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy minduntalan oly esetek előtt áll a biró, amelyekben a vádlott a jóhiszemre hivatkozhatik, ami nem egyéb, mint az animus injuriandi hiányának vitatása. Erre ma a biró categcríce azt feleli néki, hegy ez nem törvény­szerű védekezés, mert a jóhiszem a bűnösség szempontjából kö­zömbös, és legfeljebb a büntetés kiszabásánál fog tekintetbe vé­tetni. Azt hiszem, hogy ez a merev álláspont nem szolgálja az „anyagi igazságot." Nem tévedés, az ú. n. error invincibilis, sem az ignorantia facti eseteiről van itt szó. Ilyenkor természetesen nem maraszta­lunk ma sem. De vannak esetek, amikor a vádlott a tények tel­jes tudatában cselekszik, a legtávolabbról sem volt közömbös a mások becsülete iránt; amikor a kifejezés alakja sem mutat sértő szándékra; amikor tehát emberileg ártatlannak kell tartanunk. Ne legyen módunk 'arra, hogy ezt bíróilag kimondhassuk? A kérdés felmerült a kódex szerkesztésénél is. Törvény­hozási előzmény is volt reá-, (pl. a bádeni törvény 294. §-a, a 43-iki javaslat 267. §-a). Az ilyen értelmű rendelkezés azért ma­radt el, mert féltek, hogy összetévesztik az animus injuriandival ,,legalább azon értelemben", melyről fentebb kimutatni igyekez­tem., hogy nem az animus injuriandi, hanem a formaldelictum kérdése.35 Ettől persze óvakodnunk kell. De ha az élet követelményei­vel ellentétbe kerülni nem akarunk, nem zárkózhatunk el telje­sen annak vizsgálatától, hogy a cselekvőségben volt-e mala fides 33 Liszt, i. m. 28. §. "4 Bemer, i. m. 447. 1. 35 Anyaggyűjtemény 2. k. 437. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom