Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója
73 hető." De még kifejezőbben a javaslat indokolásának ama pontja, mely a belga büntetőtörvénykönyv kijelentéseit teljesen magáévá teszi: ,,Ha mi tehát védelmezzük a halálbüntetést — irja az indokolás — ez nem azt jelenti, mintha mi annak végleges és föltétlen fenntartását kivánnók. Mi reméljük, hogy hosszabb késedelem nélkül el fog érkezni a nap, melyen a társadalmi rend minden veszélye nélkül eltünhetik e büntetés törvénykönyvünkből." Kérdezzük tehát: elérkezett-e e „kivételes és borzalmas" — amint BTK.-ünk indokolása irja — büntetési nem eltörlésének a napja ? Ránk nézve e kérdés, kik a halálbüntetés célszerütlenségét és káros kihatását valljuk, tárgytalan volna. De feltesszük azok kedvéért, kik nem tudtak még ez alapra rálépni, vagy kik e téren is a fokozatos haladást vallják. Feltett kérdésünkre nyugodt lelkiismerettel adhatjuk meg a választ, hogy a halálbüntetés eltörlésének napja nálunk már régen elérkezett. Az Alföld és Bakony betyárromantikája kiveszett. Amint nincsenek már többé Rózsa Sándoraínk, Savanyu Józsiink, Sobriink és hasonló hirhedt rablóvezéreink. De nincsenek már szegénylegényeink, futóbetyáraink sem. Aminthogy nincs ma már statáriális bíráskodás és királyi biztosság sem. Magyarország bűnözési fiziognómiáján nincs többé semmi olyan speciális vonás, mely más rendezett kultúrállam kriminálitásának alakulásától exotikus színezetével volna megkülönböztethető. Ezt érezték a Bűnvádi perrendtartás kodifikatorai is. A halálbüntetés végrehajtásának minél szűkebb körre való redukálásáért a perrendtartás u. i. ugy intézkedik, hogy az esküdtbíróság birói tanácsának joga van a halálbüntetést kimondani s az elitéltet ugyanakkor kegyelemre ajánlani. Hogy ez azután mennyiben egyeztethető össze a BP. komolyságával, nem kell bővebben magyarázni. A BP. u. i. ugyanattól a birói tanácstól két véleményt kér. Ez pedig a halálbüntetés igazságosságában való hitet még azoknál is alkalmas lerontani, akik abban tényleg hittek. ,,Ha maguk sem tartják igazságosnak a halálos ítéletet, miért mondták azt ki, ha pedig annak tartják, hogy ajánlhatják kegyelemre az illetőt!?"- kérdi megdönthetetlen logikával Finkey.4 4 Finkey: Jogtudományi Közlöny 1909. 5. sz.