Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója

72 a halálbüntetés végrehajtásának káros tömegpsychíkai hatásá semlegesittetett volna. Amit akkor a közvetlen szemlélés végzett el a tömeg psychéjében, ugyanazt végzi el ma talán még hatásosabban a napi sajtó bő, nem egyszer nagyon is szines tudósítása. Oldalokat elfoglaló és a gyilkos nevét fennen viselő hasábok elolvasása után, melyekben mindaz a csöpp kis mozzanat megörökitésre talál, mi a gyilkos életéből ki volt halászható az utolsó borzadályoktól teli aktusig: ugy tűnik fel előttünk, mintha valami hős sorsáról s nem is az emberi társadalom szerencsétlen szürke páriájáéról lenne szó. Csodálható-e akkor, ha a börtön falai között levő gyilkos első kérése igen gyakran a napilapok után irányul s inkább kész mindenről, még a napi táplálékáról is lemondani, csakhogy lázas kíváncsiságát kielégithesse. Mily rosszul jut ki ezzel szemben bezzeg az élethossziglani fegyházlakó, kinek legfeljebb csak hátul a törvényszéki rovatban jut pár szürke sor. II. A halálbüntetés kérdése végre többé nem ellenőrizhetetlen érzelmi momentumok és tudománytalan filozófiai elmélkedések labdajátéka. És büszkén mondhatjuk, hogy nem épen nálunk, ahol az abolicionalista mozgalomnak messzi visszanyúló életerős gyökerei varrnak. A negyvenhármas javaslat tárgyaláskor lefolyt magasszinvonalu, érvekben gazdag vita, még inkább a megyéknek a halálbüntetés elleni bátor, nyílt színvallása: örök dicsősége a magyar racionális szabadelvű felfogásnak! De a hetvenes évek tárgyalásai sem rontják le előbbi kijelentésünk értékét. Csak szembe kell helyeznünk Bismarcknak a porosz birodalmi ülésen a halálbüntetés mellett tartott hatalmas védelmét Csemegi mérsékelten komoly érvelésével s mindjárt nyilvánvaló lesz az a különbség, mely a vélemények eltérésében visszatükröződik. Mig Bismarck a halálbüntetés fenntartását olyan elengedhetetlen eszköznek tartja, melyről az államnak a jogbiztonság érdekében lemondania sohasem szabad, addig Csemegi a magyar büntetőtörvényjavaslat emlékzetes tárgyalásán igy nyilatkozott: „Teljes meggyőződésem az, s ezt lelkem mélyéből mondom: hogy az államnak kötelessége fokról-fokra előkészíteni a halálbüntetés megszüntetésének a lehetőségét. Az államnak kötelessége azon térre lépni, mely valószínűvé teszi, hogy egy bizonyos időben a halálbüntetés meg legyen szüntet-