Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 10. szám - A becsületsértő cselekményekről. [1.r.]

439 nyezet, a hely és a mód külömbségei szerint. A becsület egységes voltáról szóló demokratikus tantételre lépten-nyomon rácáfol a tapasztalat. Az állam, az élet, a vagyon elleni cselekmények mérlegelése körül aránytalanul egyöntetűbb a közfelfogás, mint a becsület értékelésénél, mely az egyik embernek az életnél is drágább értéktárgy, de Falstaffnak ,,csak festett halotti cimer", amelyből ,,egy szikra sem kell neki." Ha már a felek egyénisége is nehézzé teszi a becsületsértési eseteknek általános szempontok szerinti megitélését, még nehezebbé teszi azt e cselekményeknek objectiv tényálladéka. Az esetek túlnyomó többségében szóbeli sértésekről van szó, pedig nincs határozatlanabb, változékonyabb valami, mint a szavak értelme. Gondolataink java részét csak képek segitségével tudjuk kifejezni, ez a kép pedig csak a legritkábban fedi teljesen a gondolatot. ,,A szavaknak", mondja Carrara, „nincs absolut értelmük: a beszéd összefüggése határozza meg jelentésüket."1 Nemcsak az van itt kérdésben, hogyan érti a szót az, akihez intézve van; arra is figyelemmel kell lenni, milyen értelmet tulajdonit annak a közfelfogás. Ezzel ugy a törvényhozó, mint a biró azon nehézség elé van állitva, hogy elégtételt biztosítson minden sértett önérzetnek, de ne legyen eszköze a képzelődés, a susceptibilitás követeléseinek. Mikor a társadalom rendek és osztályok szerint volt szervezve, aránytalanul könnyebb dolga volt a becsületsértő cselekményekről intézkedő törvényhozásnak. Akkoriban a becsület cdakapcsolódott a személy állásához, correlatióban állott polgári jogaival. A középkorban az egész személyi jog rendi alapon épült fel. E jogoknak megfelelően emelkedett vagy csökkent a becsületfogalom tartalma, a társadalmi ,,értékitélet." A „közönséges" becsületen kivül volt állási és hivatási (nemesi, katonai, ipari) becsület. Ennek visszájakép azután egész néprétegek becsülete már eleve fogyatékosnak vétetett; ez volt az u. n. „hirhedettek" (a törvénytelen származásúak, a csavargók, a cigányok stb.) osztálya. Az általános jogrend adta e cyncsurához képest a büntető törvényhozó, a római jogra is támaszkodva,1' egész skáláját állította fel a sértett személye és állása szerint 1 Opuscoli di diritto criminale, 3. k. (1878.) 318. 1. - Mommsen, Römisches Strafrecht (1899.) 789. 1.