Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

19 hogy nem tekintendi szerénylelenségnek, hanem az ügy iránti szeretet kifolyásának, ha az alábbiakban egy tapasztalatban és tudásban kisebb, a hosszú gyakorlat és a felsőbirói szék nyújtotta tekintélyt nélkülöző jogász igyekszik a kérdést részben eltérő szempontokból és eltérő eredményekkel megvilágosítani. A curiai biró úr cikke, mely eredményeiben ugy, mint lényeges gondolatmenetében congruál a Curia 80—B. 1913. számú, — általa is utalt, — határozatával,1 — lényegileg két tételt állit fel. Szerinte a) valamely bűncselekménynek az üzletszerűség, mint közösen jellemző törvényes minősitő körülmény által közösen minősitett többszöri megvalósítása nem bűncselekmények többsége, hanem egy bűncselekmény ; b) ha az üzletszerűség keretébe eső több tényálladékmegvalósitás közül egyesekre egyéb törvényes minősitő körülmény is áll fenn (p. o. az üzletszerűség körébe eső több kerités egyike és másika a BN. 44. §-a, 45. §. 1., 2., 3. pontja szerint is minősül) : annyi bűncselekményt kell (egymással anyagi halmazatban) megállapítani, ahány a különösen is minősülő tényálladékmegvalósitás : állván ezek a külön-külön bűncselekménynek tekintett tényálladékmegvalósitások az üzletszerű elkövetés egészével a BTK. 95. §-a szerinti viszonyban. A második tétel az első nélkül tárgytalan volna ; a második tételnek alapul fekvő kérdést az üzletszerű elkövetésnek büncselekményegységül tekintése veti fel. A cikk tulajdonképpeni súlypontja ab) alatti kifejtésén van. Az a) alatti tétel tekintetében a curiai biró ur felfogása a bár nem feltétlenül uralkodó, de ma túlnyomó irodalmi felfogással találkozik ; ezt a kérdést egyébként, legalább és az orgazdaság vonatkozásában, a cikkiró ur által helyeselt irányban oldotta meg a curiai gyakorlat szempontjából döntvényalkotásig a Curia 10438—1895. sz. határozatának a Büntetőjogi Határozatok Tárába történt felvétele. — Részemről, épen a cikkiró ur nézetének ma túlnyomóan helyeselt voltánál fogva, e helyütt azt behatóan nem vizsgálván, annak helyességét adottnak veszem, kiindulóul vévén ekként, hogy az üzletszerűség állal kö1 Közölve az Ügyvédek Lapja folyó évi 4. számában és a Büntető Jog Tára LXV. kötete 172. lapján. — Plágium gyanújának elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy a Büntető Jog Tára utalt helyén é. jegyzéssel közölt rövid megbeszélés szerzője e sorok írójával azonos személy.