Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Megjegyzések a BTK.-vi revízió II. 8., 9., 11. elvi jelentőségű kérdésére

15 velés, hogy túlnyomó szabályként a törvénynek az emberek normális voltát kellvén feltételeznie, nem azt kell meghatároznia, hogy mi a normális, hanem azt, hogy mi az abnormális állapot. Hiszen az anyagi törvény szövegezésének mikéntjével ma már sem a magánjogban, sem a büntetőjogban nem irányadó szempont az, hogy a bizonyítási teher megosztásának befolyásolását célzó módon mit foglaljunk szabály és mit kivétel formájába. Még a magánjogban sem akarják már az anyagi törvényre róni azt a lehetetlen feladatot, hogy egy füst alatt a perrendi szerepelosztás is elvégezze, annál kevésbé kell törődnünk effélével a büntetőjogban, ahol a hivatalból bizonyítás elve immár kiszorította a pusztán gyanús állapotok és helyzetek (Verdachtsstrafe) kriminálizálását. A vádlottat ma már soha sem szabad arra szorítani, hogy ő bizonyítsa ártatlanságát, hanem ellenkezőleg mindig az szorul bizonyításra, meg vannak-e büntetéssel sujthatásának alanyi és tárgyi feltételei. Amiként a szándék és gondatlanság definitiójánál egy törvényhozónak sem jutott eszébe, hogy a negatív alakhoz folyamodjék, ugy nem találok arra sem kényszerítő érvet, miért kellene a beszámithatóság meghatározását a sablonossá vált negatív alakba önteni. Hiszen nem kívánatos az, hogy szolgai módon utánozzuk a külföldi törvényeknek még a szövegezési módját ís, ha természetesen nem is szabad elhanyagolnunk az üdvös példányképek tanúságainak megszivlelését. ,,9 A beszámithatóság feltételeinek, vagy a beszámithatóságot kizáró okoknak megállapításában az élettani, lélektani vagy a vegyes módszert kövesse-e a tervezet ?" Az ttj orosz büntetőtörvénykönyv nyomán induló osztrák tervezet indokolásának a vegyes módszer mellett felsorolt érvei, az orosz törvénynek és az osztrák meg a német tervezetnek példaadásai olyan meggyőző erejűek, hogy a vegyes módszer választása a svájci tervezet biológiai módszerével szemben, már csak a magyar előzményekre (1792. magyar javaslat XII. articulusának 3. §., 1843. javaslat 73., 84. §., 1878. V. t.-c. 76. §.) való tekintettel is alig szorul támogatásra. Más helyütt (1. „Jogászok Lapja" 1910. szeptemberi szám) már kifejtettem, hogy