Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Tanu megesketése az előzetes eljárás során

1! fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleleteten alapuló tudomásuk van." A törvénymagyarázat szerint : ,,a sértett ís tanúvá váük ily előfeltételek fennforgása mellett" sőt : ,,a , bűntárs is a körülményekhez képest tanú lehet", — mely definitió szerintem elhibázott, mert sem a sértett sem a bűntárs nem válik tanúvá az által, hogy tanúvallomást tett. — Mindenik megártja a bünperben a maga szerepkörét. A sértett sértett marad, a bűntárs pedig terhelt, ami a törvény magyarázatából is világos, amidőn mpgállapitja, hogy bizonyos körülmények között a bűntárs vallomása tanúvallomás jellegével bir, ,,habár arra meg nem eskethető." És miért nem eskethetjük meg ? mert tanuvallomástétel dacára továbbra is az marad a bünperben, ami kihallglatása, helyesebben tanúi vallomástétel előtt volt : — terhelt. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy a bizonyitékok kiegészitése céljából tanuságíételre felhivott sértett vagy bűntárs e perbeli szerepköréből kiemelve a bünpernek tanujává lennének. Nem ís nevezhetjük sem egyiket sem másikat tanúnak. A sértett fogalmát megadja a BP. 13. §-a, mely szerint „sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetet vagy megkísérelt bűncselekmény." — És mert a bűncselekmény irányulhat valakinek személye (becsülete, testi épsége) és vagyona ellen, annak minemüsége s az eset körülményei szerint a bűncselekmény elkövethető akként, hogy arról a sértett csak később s másoktól szerez tudomást, anélkül, hogy a cselekmény elkövetésének körülményeiről közvetlenül tudomással bírna. — Ily esetben alig képzelhető el, hogy a sértett az ügyben tanuságtételt tehessen. A személy ellen elkövetett bűncselekmények nagyrészénél azonban (testi sértést stb.) a sértett közvetlen észlelője, szemlélője az ellene irányult s elkövetett bűncselekménynek, mely esetben a ténykörülményekről már bizonyítékok hiányában vagy kiegészítésekép íanuskodhatík. De ebből még nem következtethető, hogy a sértett a perjogi jellegéből kivetkőzve tanúvá válik. Ő sohasem tanuja a bünpernek, hanem ügyfél, akitől azonban nem vonja meg a törvény azt, hogy saját ügyében tanuságtételt tehessen. — Ennek megértéséül, ugy vélem, elegendő, ha azt az esetet hozom fel, hogy p. o. a főtárgyaláson tanuságtételre felhivott sértett a kir, ügyész vádelejtése után önálló